Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

ni a karácsonyfa! Mindig Vera szerezte be, Vera díszítette fel. Neki nem volt szabad megnéznie, csak amikor Vera már meggyújtotta rajta a gyertyákat. Aztán behozta a levest, ünnepi (porcelánban, ezüst evőeszközökkel. Karácsonykor mindig ünnepi porcelán volt, ezüst evőeszközök, halleves és rántott tükörponty. Rántott tükörponty és . .. Eh! . .. Hát ma nem lesz halleves, ma semmi sem lesz! Visszaült a kályha mellé, könyvet vett elő, nem érdekelte. Kedvetlenül olvasott bele, egymás után lapozta át az oldalakat, s ekkor valami puha koppanással 'kihullt a könyvből, a lába elé esett. Utánanyúlt, felemelte. Egyszerű kis hajcsat volt, egészen egyszerű, buta kis hajcsat, amilyet az asszonyok szoktak öntudatlan mozdulattal kihúzni a hajukból, ha csengetnek, vagy ha odakint, a konyhában felforr a teavíz, sistereg a zsír, föl kell állni, abba kell hagyni az olvasást. Beleremegett, görcsösen nyelnie kellett, annyira fájdalmasan maga előtt látta a szórakozott kis mozdulatot, érezte a meglebbenő, könnyű illatot, amint a csat Vera hajából a könyv lapjai közé csúszik. Igen, Vera olvasott ilyen együgyű kis könyveket, ha jobban megnézné, a körme nyomát is megtalálná valamelyik sor alatt. Mert Vera nemcsak az oldalakat jelölte meg, a sort is, ahol abbahagyta az olvasást, aláhúzta a körmével. Bosszúsan félredobta a könyvet. Cigarettára gyújtott, mélyen leszívta az olcsó fejadag-cigaretta maró füstjét, mintha így akarná elűzni az emlékeiből az asszony szemérmetlenül vissza-visszalopakodó illatát. Percekig mozdulatlanul ült, keserűen és ellenségesen viaskodott a tartalmatlanul, értelmetlenül múló percekkel, negyedórákkal, a gondolataival. A kályhában kialudt a tűz, nem törődött vele, hagyta. A tehetetlenség és megalázottság elzsibbasztotta, kezdte kisodorni térből és időből. És ekkor harsányan, üdén megszólalt az előszobacsengő. Csodálkozva nyitott ajtót, hunyorogva nézett ki a tompa félhomályba. Kipirult arcú, tizenkét év körüli kislány állt az ajtó előtt, a kezében asztalkendővel letakart tálca. — Mamika küldi a mérnök úrnak — hadarta izgatottan 468