Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

Kisvártatva kijött Vera. Vállára vetett kabáttal, papucsban. Ráfüttyentett. Az aszony odanézett, felismerte; bívó mozdulatokkal, hevesen integetni kezdett. Megrázta a fejét, a kezével is visszaintett: Nem! ... A néma jelbeszéd bosszantotta. Olyan volt, mintha két gyerek próbálná megtörni egymás makacsságát. Ezért kilépett a kőkereszt mellől, karjával maga elé intett az útra, megindult. Néhány lépést ment, aztán visszanézett. Vera, még mindig ott állt, kétségbeesetten integett. Nem! — rázta meg a fejét ismét, visszafordult, a karján lévő takarót a kőkereszt vasrácsára dobta, s kezével az irányt jelezve, újra megindult az úton. Mintegy ötven lépést mehetett, az út kanyarogni kezdett. Visszafordult, de onnan már nem láthatta a barakkot. Gyűlölködő daccal folytatta útját. Aztán újra megtorpant, halkan szitkozódott, még egyszer visszafordult. De mire visszatért a kanyarból, Vera már nem állt a barakk előtt. Azon az éjszakán alig tett meg tíz kilométert. Minduntalan megállt, várakozott. Időnként csapatok, néha menekülők robogtak végig az úton. Ilyenkor elrejtőzött, de később ' rájött, ihogy senki sem törődik vele. Ettől kezdve már csak a háta (mögött felhangzó neszekre ügyelt. Aztán már azokra sem. Harmadnap este, a hegyeken át, sikerült átcsúsznia a fronton. Két nap múlva otthon volt. Azóta így tölti az életét. Végzi a munkáját, amely nem érdekli, célokért, amelyek nem lelkesítik, eredményekért, amelyeknek nem tud örülni. Tizennégy órát dolgozik együtt emberekkel, akik közömbösek előitte, s akik ;nem bíznak benne. Ne bízzanak . .. Nem mindegy? Karácsonyeste van. A kályhában már lobog a tűz, a szoba kezd átmelegedni. Ennie kellene valamit. Karácsonyeste van. Talán a konyhában talál valamit. Megindult az előszoba felé, de az ajtóban megállt. Visszafordult, az ablak felé nézett. Valamit keresett, de nem tudta, mit. Tűnődve jártatta végig a tekintetét a falakon, a bútorokon, az ablakról lecsüngő, elárvult függönyön. Ekkor összerezzent. A karácsonyfa! Abban a sarokban szokott áll467