Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

(hadnagy, megígérte, hogy szerez különszobát, és ha továbbmegyünk, különfülkét a vonaton. Különfülkét, kettőnknek. Hát nem éri ez meg, hogy kedves legyek hozzá?" „Vena, az egész világ a feje tetején áll. Száz kilométernyi körzetben minden falu tele van menekültekkel és katonasággal. Az emberek már az istállókban sem kapnak helyet. És a vasúti forgalom teljesen leállt. Ne dűlj be a svábnak! őrültség volt, hogy eljöttünk otthonról.. „Te akartad ..." „Én akartam, de akkor is őrültség volt. Tudod, hogy a svábok -rabolnak? Valahányszor visszajövünk munkából, mindig hiányzik egy csomó holmi. Szóltunk az SS-eknek, kiröhögtek. Tegnap aztán a szomszédom látta, hogy az egyik SS-legény az ő eltűnt beretvakészletével beretválkozik. Szólt a főhadnagynak, a te lovagias főhadnagyodnak ..." „Nem az én főhadnagyom. Te mutattad be nekem. Első nap csuda jóban voltatok." „Igaz — csikorgatta a fogát tehetetlen dühében —, igaz. Levett a lábamról a sima modorával, a műveltségével, a .. De az asszony a szavába vágott: „Nem fejezted be. Mit szólt a főhadnagy az eltűnt beretvakészlethez?" „Tombolt. Úgy viselkedett, mint egy őrült. Azzal fenyegetőzött, hogy mindnyájunkat internáló táborba küld, ha még egyszer meggyanúsítjuk az ő katonáit. Ezt mondta. Vera ... szökjünk meg innen! Gyerünk vissza!" „Megőrültél?" „Nem. Akkor voltam őrült, mikor eljöttem otthonról. Vera ... könyörgöm ... gyerünk haza!" „Kisfiam, szegény, buta kisfiam — simogatta meg az aszszony az arcát. — Hát látod, milyen buta vagy ... Innen már nem lehet megszökni. Ezt most már végig kell csinálni. És ha tudni akarod, a mi barakkunkban, az asszonyok barakkjában is fosztogatnak az SS-ek. Meg még egyebet is csinálnak. Ezért van szükségem a főhadnagyra." „Vera! — hördült fel. — Azonnal indulunk! így, ahogy vagyunk Három nap alatt hazavergődünk. Gyere!" De az asszony megrázta a fejét. Akkor lett olyan kemény 464