Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

kőlappal álcázott, szűk nyílásán, a szemükbe fájdalmasan hasított a reggeli fény, a friss levegő megtántorította őket, botorkáltak, mint a részegek, és nem tudták, miihez kezdjenek. Aztán sorra visszamásztak a kriptába, felhozták a takarójukat, hátizsákjukat, volt, aki odabent gyorsan letérdelt és imát mondott, volt, aki megcsókolta a kripta dohos falát. Nyolcan voltak, két magyar (katonaszökevény, két szlovák katonaszökevény (a határ menti szlovák falvakból menekültek át), három evakuációs szökevény és egy zsidó. Egymást ölelgetve és támogatva, élükön a hajadonfőtt, papucsban lépkedő temetőőrrel, akinek az életüket köszönhették, s aki most úgy vezette őket keresztül a .lassan népesedő külvárosi utcákon, mint egy büszke apa, vagy mint egy jól sikerült gyerekcsíny lelkendező értelmi szerzője. Akkor már nagyon ímessze volt tőlük a halál, s Tivadarnak csak később jutott eszébe, hogy a kripta négy falát megölelték ugyan, de a tcmetőőr asszonyához, aki az ételt lopkodta be nekik éjszakánként, be sam köszöntek. Sőt még a temetőőrnek sem szorították meg a kezét, bár annak szemlátomást nem járt ilyesmi az eszében: egészen a belváros pereméig vezette őket, s ott megpillantva az első orosz katonát, széles karmozdulattal rájuk mutatott, majd az oroszra, s ezek után, mint ki pontot tett kötelessége után, sarkon fordult és elégedetten hátra-hátraintegetve hazasietett. Az első orosz katona. Majdnem olyan szakállas volt, mint ők nyolcan, csak az arcszíne volt más, mint az övék, s a járását nem a friss levegő és a váratlan fény tette nehézkessé, hanem a megtett' kilométerek. Nevetett, széles, egészséges, barátságos nevetéssel, és sorra böködte a mellüket. Az öregedő zsidó kereskedőnél megállt egy pillanatra, megkérdezte: Jevrej? — s 'mikor meghallotta a választ, neki kétszer a mellébe bökött. Aztán cigarettát kotort elő, sorra kínálta. Papiroszi, magyarázta komolyan, s mintha félne, hogy nem értik meg, a szájukba dugta és meggyújtotta. Gondolkozott, aztán felderülő arccal a homlokára csapott. Cigaretki! — kiáltotta diadalmasan, és újra sorra bökdöste a mellüket. Közben észrevette, hogy ketten keser452