Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

— Nincs. — Hát akkor. Baj nincs vele, dolgozik, együtt a többiekkel ... — No látja. Hát ez a baj, ha mindenáron tudni akarja. Hogy így dolgozik. Úgy kerüli az irodát, mintha alá lenne aknázva. Mikor megérkezett, másnap behívtam. „Nézze, kolléga úr — mondtam —, engem négy évvel ezelőtt kirúgtak ebből a gyárból. Hogy miért, az most nem tartozik ide. Azóta itt sok minden megváltozott. A tervrajzok, iratok legnagyobb részét magukkal vitték a nyilasok. Segítenie kell nekem. Portál a kórházban van, magam vagyok." Készséggel megígérte. Segíteni fog. De mindjárt azt is .hozzátette, hogy sajnos, ő is csak egy éve volt a gyárban, akkor is csak a saját beosztása érdekelte, a többivel nem törődött. Ha eléje teszek valamit, jó. Minden rendben van. Nincs észrevétele. Nincs megjegyzése. Soha még semmi ellenvetése, kifogásolnivalója nem volt. Ha megkérem valamire, megcsinálja. Precízen. Pontosan. De azon túl egy hajszálnyit sem. Amint elkészül, megy ki a munkások közé. — De... — Nincs de. Ne haragudjon. Alkatrészeket esztergályozni az emberek is tudnak. Ő mérnök. Nekem kellene segítenie. — Talán nem ad neki elég munkát. — Épp ez a baj. önálló mérnök. Ha akarna, tudna önállóan dolgozni. Nekem elég dolgot adnak a többiek. Ipariskolásokkal dolgozom. A műszaki személyzetre feküdtek rá a legjobban a nyilasok. Azokat majdnem mind magukkal hurcolták. Mikor azt mondom, hurcolták, ebben az is benne van, hogy őt nem hurcolták. Ő az evakuálás időpontjában betegállományban volt. önként ment el. — Visszajött. Nem ment messzire. — Visszajött. — Türelmetlenül dobta le a Kezében tartott logarlécet, szétterpesztett ujjakkal az asztalra tenyerelt. — Figyeljen ide. Itt most őrületes verseny folyik. Ezek az emberek odakint minden erejüket megfeszítve dolgoznak, hogy helyreállítsák mindazt, aminek az elpusztításában a mérnök úr osztálya is részt vett. Senki sem mondta nekik. 445