Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

lünk, ott a tisztás mellett, a fák között egy régi vadászházat találunk. Ott elszívhatunk egy cigarettát. Igen, ott volt a vadászház is, de az ajtaja tárva-nyitva volt, az ablaktalan ablakkeretek szemrehányóan, rosszkedvűen meredtek bele a sötétbe, és odabent, a tágas, meszelt falú szobában vérfoltok sötétlettek a falon és a padlón az öngyújtó halvány fényében. De odakint, a kis ház előtti tűzhelyen még friss volt a hamu, és a tűz körül tehén- és lócsontok fehérlettek a felolvadt havon, még odafagyni sem volt idejük. — Partizánok! — borzongott meg a szakaszvezető. — Nemrég járhattak itt — bólintott Tivadar, és továbbindult. Szótlanul, némán, és .már az erdőt sem fürkészte menet közben, nem kutatta a sötétség titkait, közömbösen haladt el a lopakodó neszek mellett. Egyenletes léptekkel, lehajtott fejjel ment, nem szólt. Csak az utolsó hegygerinc tisztásán állt meg, az aktatáskát lecsúsztatta a hóra, zsebre vágott kézzel, fölemelt fejjel fordult a völgy felé. Ott alant, a holdfénytélen sötétség mélyén feküdt a város. Ha világos lett volna, már ki lehetett volna venni a Dóm körvonalait és a házakat. De sötét volt. És amint ott álLtak a dombtetőn, dél felől égő, szikrázó vörös rakéta robbant az ég felé. Magányos, vörös rakéta; magasra ívelt, aztán kihunyt. Aztán kelet felől, mintha válaszolni akarna egy sürgetős kérdésre, másik vörös rakéta szállt az ég, felé. És nyugat felől a harmadik. Tivadar lassan megfordult. Mindössze néhány másodpercet várt, és az ég sötét vizén felsiklott a negyedik rakéta is, vörös rakéta, magányos északi fény. A kör teljes lett, a gyűrű bezárult. Senki földje! — villant át az agyán, és egy pillanatra úgy érezte, talán jó lenne örökre itt maradnia a senki földjén, a vörös rakéták által bezárt gyűrűben, amely most olyan magányos volt, mint egy elhagyatott, békés, nagy hajó. És olyan kihalt, mint egy elpusztított város egy öldöklő háború után. Lakatlan és hideg. Mégis . . . Megrázta a fejét, újra a város felé fordult. De akkor oldalt, a válla mögött megszólalt a szakaszvezető: — Amott mintha valami fényt látnék... Ott lent a völgy435