Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

és nem tehettek meg többet, mint öt-hat órányi utat. Sejtelmes, titokzatos erdő. Letörli a homlokáról a verítéket, a köpenye két felső gombja közé csúsztatja a sapkát. A levegő hideg és mozdulatlan. A kurta kis lövések egyre sűrűbbek lesznek. Az erdő fáit repeszti a fagy, írja le gondolatban újra a gondosan megfogalmazott mondatot, szép, kerek pontot tesz utána. tJjabb mondatokat fogalmaz, ír. Mondatokat ír a sötétbe. De a szakaszvezető hangos lihegése zavarja a háta mögött. Ügy liheg, hogy felveri az egész erdőt, gondolja rosszallóan, és ettől váratlanul régi .mese jut az eszébe. A kisfiú éjszaka az erdőben. A kisfiú az Óriáserdőben. De ez így nem helyes, a kisfiúnak nem lihegett egy gépkocsizó szakaszvezető a háta mögött ... A kisfiú nem cipelt aktatáskát a kezében. Aktatáska. Pizsama van benne. Két darab ing. Alsónadrág. Zsebkendők. (Az egyiket Judit adta: ha elővenné, tálán még megérezné rajta a kölnijét.) Fogkefe. Fogkefe is van az aktatáskában. De azt már három napja nem vette elő. A szappant sem. Utoljára tegnap reggel mosakodott. Vagy tegnapelőtt? ... A szakaszvezető hátán megroppannak a hátizsák tartószíjai. Megcsúszott a szakaszvezető. Vagy megbotlott. Nem néz hátra, de tudja, hogy megbotlott, azért reccsentek meg a hátizsákja szíjai... A kisfiúnak nem volt hátizsákja sem. Talán jobb lenne, ha neki is hátizsákja lenne. Vagy ha nem lenne semmije sem. Ha eldobhatná az aktatáskát (akkor a szakaszvezető sem lihegne a háta mögött... Nem, dehogy, a szakaszvezető akkor már nem is lenne itt...), és akkor még gyorsabban haladhatna be az Óriáserdőbe. A Meseerdőbe. Ügy, mint a kisfiú. És akkor ez az út nem is vezetne át a gerincen, akkor nemsokára megpillantaná a Kék Fényt, a Meseerdő titkát. A Kék Fény egy barlangból dereng elő, és a barlang előtt csodálatos drágakövek hevernek szerteszét, csak le kell értük hajolni. De a kisfiú nem hajlik le, a kisfiú megy tovább, egyenesen be a barlangba, ott tündököl a Kék Fény, a meleg, csodálatos, bűvös fényforrás, és a fényforrás mögött ott áll Judit. Pesten most talán légiriadó van. De Judit nem fürdik az áradó holdfényben. Sötét van. Mindenütt sötét van . . . 431