Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

Nyitra. — Aussteigein. Wir. fahren nicht weiter. Egy éjszaka a Magyar Házban. Didergő, kiábrándult emberek. Óvatos kérdezősködések. — Igaz, hogy az oroszok már a Balatonnál vannak? — Mi van a Rott^hadsereggel? — A zászlós úr Zsolnára igyekszik, ugye? Persze, oda vonják össze az egész felvidéki magyar hadsereget. Magyarországon már csak a Dunántúl áll. Szóval Zsolna felé már el van vágva az út. Jó tudni. Turócszentmárton. Dermedt éjszaka az állomáson. A váróterem közepén német SS-katonák, a fal mellett franciák, lengyelek, szlovákok. A franciák német egyenruhában. Bevetésre mennek a partizánok ellen. SS-legények felügyelete alatt. Kétségbeesetten, tébolyultan isznak. Rekedten üvöltöznek, rá se hederítenek a váróterem közepén ülő SS-ekre. — Hitler est mórt! — La guerre est morte! — La guerre est fínie! Vive La France! — Les bocbes sont des coohons! Az SS-legények kedvtelve 'vigyorognak, csöppet sem törődnek a franciák üvöltözésével. Egyikük feltápászkodik, újabb teli kulacsot nyom a leghangosabban ordítozó francia kezébe. Közben elfogja,Tivadar pillantását. Látja a szemén, hogy érti, mit ordítoznak a franciák. Legyint. — Sie sollen nur brüllen. Morgen sind sie sowieso alle tot. Französische Schweine! Éjfél. A váróterem egyetlen, pálinkaszagú, dohánybűzű, sűrű kavarodás. Tivadar és a szakaszvezető egy sarokba húzódnak, a terem most már olyan, mint egy valószínűtlen ingovány: az ingovány közepén a málháikon heverő SS-legények áthatolhatatlan szigete, a sziget szélén körös-körül a tántorgó, dülöngélő, szüntelen tébolyult mozgásban lévő franciák nyugtalan, hullámzó folyama, és a folyam partjai: a hátukat a falinak támasztó, dermedten ácsorgó, 'közömbösen guggoló, fásultan várakozó vagy nevetve üldögélő, eldőlten alvó szlovák és lengyel katonák. Éjfél után egy óra. A váróterem ajtaja zajosan kicsapódik, az ajtónyílásban csak egy fekete kar látszik, villám418