Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

Egy rabbi, két rabbi, megszökött a főrabbi. Bátorság! Éljen Szál asi! iA szakaszvezető észrevette, hogy figyelik őket: Tivadar felé csípett a szemével, aztán ő is énekelni kezdett. De Tivadar még jobban behúzta a nyalkát a köpenye gallérjába, lemondóan legyintett, mindenki felé félreérthetetlenül jelezve, hogy megfagyott. Komárom. — Fél órát állunk. Ha le akartok szállni ... — Remek — sietett körbevágni. — Addig legalább benézhetek a parancsnokságra. Gyerünk, szakaszvezető! Országút. Kocsiáradat. Tele kocsik, egyik a másik után. A sofőrök csak a volánok mellől intenek: nincs hely. Végre az egyik kocsi lefékez. — Hova? — Érsekújvár. Érsekújvár. Vacsora. Hatalmas vaskályha. Meleg. Duruzsoló csend. Gémberedett alvás egy lócán. Légiriadó. Hajnal. Döcögő, agyonzsúfolt vicinális. Léva. Menekülő lakosság, zűrzavar, fejetlenség. Ki/halt országút. Német katonai teherautó. Bizalmatlan pillantások. — Luftwaffe. Steinamanger. Kurier nach Kaschau. Kurta kézmozdulat. Papirost. A papiros már régen lejárt, még akkor kapta, amikor első ízben utazott Pestre az alezredesnéért. Igazolás, hOigy az LW—34—512. számú német 'katonai teherautó személyzetéhez tartozik. De a tiszt csak belepillant: Luftwaffe, Steinamanger, horogkeresztes bélyegző. Újabb kurta kézmozdulat. Felszállhatnak. Szlovák határ. A kocsi lelassít, a gárdisták rohanva húzzák föl a sorompót. Az egyik gárdista, tiszti egyenruhában, váratlanul a kocsi tetejére pillant. Habozik. — Die zwei Ungarn . .. sind auch mit euch? A német tiszt nem válaszol. Gőgösen, mereven néz maga elé. A kocsi felbúg. Szlovákia. 417