Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

tele, és egy tiszt menyasszonyát nem olyan könnyű eldugni, mint egy gyári munkáslányt —, mert a szép alezredesné nem tudott elkészülni .az útra sem négy, sem öt nap alatt, és Tivadar tudta, hogy esze ágában sincs az ura után menni. Erre már a második látogatása alkalmával rájött, mert első í2íben, mikor átadta az alezredes levelét és üzenetét, az asszony elsápadt, és megkérte, jöjjön el másnap, hogy időközben kissé átgondolhassa a dolgokat. Tivadar az asszony elsápadását váratlan örömnek tudta be, de mikor másnap, egy elhúzódott légiriadó miatt a beígért négy óra helyett este .nyolckor becsengetett az asszony lakásán, meglepő és minden kétséget tisztázó kép fogadta. — Tevaaz, Rul? — nyitott ajtót az alezredesné olyan hevesen, hogy csaknem Tivadar nyakába pottyant, akár egy színekből és illatokból összetorlódott orvtámadás. — Tessék? — kérdezte Tivadar udvariasan, és ügyesen az asszony összeomlani készülő alakja alá tartotta a vállát. De a helyzet félreértésre adhatott okot, s ezért óvatosan az ajtófélfának támasztotta illatos terhét. Éppen csak hogy megállt. — Kérdem: Te-vagy-az, Rud-i? — íismételte meg az aszszony makacsul, aztán lemondóan megcsóválta a fejét: — Te nem vagy Rui, én téed nemis... .nemisis-mcelek. Ez bizony meglehetősen furcsa beszédmód egy alezredesnétől, gondolta Tivadar megrökönyödve, de aztán összeszedve minden ékesszőlását, megpróbálta megértetni, mi járatban van. Az asszony végre eszmélni kezdett: — Aha! — kacsintott huncutra tervezett kacérsággal Tivadarra; sajnos mindössze kancsalítania sikerült. — Aha, most már tudom. Máemlékszek. Hát nemmeek. Nekem ittoanjó! A szellemes társalgás még tovább is folytatódott volna, de ekkor feltűnt az asszony mögött egy jól fésült úriember, gyöngéden megveregette az asszony hátát, és ávette a dolgok intézését. — Maga csak menjen be, Gabi — szólt, majd Tivadarhoz fordult: — Sajnos nem tudom bevezetni. Kis összeröffenés. amolyan házi mulatság, tudja, szóval, na igen . .. 393