Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

És Tivadar tudta, sőt látta is, mert, ahogy az asszony megbicsakló térddel végighullámzott az előszobán — bizony isten furcsa járásmód egy alezredesnétől, gondolta mélységes átérzéssel —, kényelmesen beláthatott a szalonba, ahol hasas palackokat, meztelen vállaikat és jól szabott férfihátakat látott egy rikoltozó lemezjátszó körül. — Majd holnap ismét ellátogatok — mondta nyugodtan. — Legyen szerencsém — viszonozta a férfi udvariasan, és betette az ajtót. Természetesen nem ment el többé az alezredesnéíhez, s miután a menetlevele Is lejárt, elbúcsúzott Judittól — fájdalmas búcsú volt, amelyet csak nagyon halványan enyhített az az ígéret, hogy néhány nap múlva megpróbál visszatérni —, és visszautazott Táplánszentkeresztre. (.Az utazást nem lehetett szó szerint értelmezni: út közben mintegy nyolcszor váltott autót, teherautóit, sőt vonatot is, és az út két és fél napig tartott.) A falu akkor már tele volt az ország különböző tájairól összeverődött menekültekkel, s időközben valami ötven méterrél kurtább lett: ennyit vittek el belőle a legutóbbi repülőbombák. Az alezredes, miután meghallgatott Tivadar elbeszéléséhői annyit, amennyit meghallhatott, összeszorította az ajkát, telefonált, üzent, alkudozott, térdig lejárta a lábát, és november végén újra hívatta Tivadart. — Megpróbálnád még egyszer? — kérdezte szelíden. Ezúttal terepjárón tette meg az utat, és december harmadika lett, mire Pestre érkezett. Az út Pápától Pestig legalább öt több kilométeres szakaszon állandó tűz alatt állt, és a szemközt jövő kocsik áradata csaknem lehetetlenné tette az előrehaladást. A Kamara-erdőben légitámadást kaptak, s mikor egy óra múlva visszatértek a kocsihoz, csak egy halom füstölgő, elgörbült ócskavasat találtak a helyén. A német ezek után kurtán közölte, hogy neki elege volt az egészből, von diesem Dreck, felkéredzkedett az első, visszafelé döcögő német teherautóra, és búcsút intett. Tivadar egy katonai motorkerékpár hátsó ülésén tette meg az utolsó kilométereket, és még idejében érkezett meg Jiudit laká394