Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

hasas boroshordókat is. A szlovákok viszont napok Ota különös gondot fordítottak a ruhájukra, különböző fondor­latos ügyletek révén majdnem kivétel nélkül sikerült el­cserélniük a rongyaikat — a szomszéd község honvédjei­nek jóvoltából — használható ruhadarabokra, napközben buzgón mostak, varrtak, foltoztak, esténként pedig bevették magukat a Simion után elárvult vend asszonyhoz, és ott bújták a rádiót. Utána vég nélküli politikai viták folytak, amelyeken Tivadar is részt vett, elannyira, hogy ha olykor véletlenül tovább bámulta a csillagokat Ibollyal, az embe­rek morgó szemrehányásokkal fogadták, de addig nem mentek aludni, amíg nem közölték vele a legújabb híreket, így szerzett tudomást a Szlovák Nemzeti Felkelésről is, sőt arról is, hogy szeptember végén Besztercebányán ledobtak egy Fábri József nevű magyart, aki Kozlov őrnagy partizán­brigádjában megalakította a Petőfi Sándor partizánrészleget. Egy este aztán közölték Tivadarral, hogy nézetük szerint a románok nagyon okosan jártak el, mikor a ruszin hadap­ród vezetése alatt zárt alakulatban átmasíroztak Titóék­•hoz, amiben egy percig sem kételkedtek, valamint abban sem, hogy adott esetben — v danom prípade — ez mások­nak is sikerülhetne, sőt, ha egy bátor tiszt állna az élükre az illetőknek, nem is kellene Titóékhoz menniük, hanem akár a szlovák partizánokig is eljuthatnának... Haza. Domov ... A lehetőség és esetlegesség — v danom prípade — leplé­be burkolt tervet az őrvezető adta elő, de Tivadar figyelmét nem kerülte el, hogy közben négyen is a háta mögé kerül­nek, ketten pedig, mintha csak véletlenül, a kényelmesebb elhelyezkedés kedvéért tennék, az ajtó elé ültek, és neki­támasztották a hátukat. Vajon fegyverük van-e? — futott át Tivadar agyán, vagy csak úgy puszta kézzel tekernék ki a nyakam, ha azt ven­nék észre, hogy hajlandó lennék elárulni őket? Egyelőre azonban úgy tett, mintha semmit sem látna, és nyugodtan közölte, hogy a dolgot nem tartja éppen keresztülviihetet­lennek, mindenesetre ésszel és idővel és megfelelő előké­születekkel felfegyverkezve. Mert, ugyebár, a Tátra lénye­376

Next

/
Thumbnails
Contents