Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Második rész
gesen messzebb van, mint a szerb határ, és a várható akadályoktól eltekintve, útközében például enni is kell. — V danom prípade — mosolyogta el magát, mikor a fe szülten rászegeződő szemekbe nézett. — Adott esetben tehát fölösleges lenne, hm, egy meggondolatlan zárt alakulatban a tábori csendőrök vagy a Gestapo markába menetelni ... Szavait izgatott vita követte, amelynek során kiderült, hogy a tervnek ellenzéke is van, két Kassa környéki legény személyében, akik hebehurgya hülyeségnek tartják a zárt alakulatot, és egyéni akciók mellett szavaznak. Tivadar elgondolkozva hallgatta őket, amint izgatott iskolás gyerekek módjára, felhevülten, csillogó szemmel, egymás szavába vágva, egymást lepisszegve vagy túlharsogva, hol fojtott suttogással, hol vérmes kérkedéssel megpróbáltak beleszólni az akaratuktól függetlenül keletkezett és immár egyéni sérelmeiktől is teljesen függetlenné zápult háború feltartóztathatatlan földcsuszamlásába, amelynek minden undoruk, gyűlöletük és csömörük ellenére is szerves résztvevői voltak, miközben az ismételten elárvult vend asszony mozdulatlan arcoal, ölbe tett kézzel bámult maga elé a szoba sötét zugában, míg a .kopott viaszosvászonnal borított asztal sarkáról vaskos gyertyacsonkok pislogása és egy kormos petróleumlámpa gyér lobogása táncoltatta a falakon az árnyakat és a szívekben az emlékeket és a reményt. De árnyak, emlékek és remények egyaránt inagyon eLmosódottak voltak, és Tivadar az egyéni akciók tervének hallatára fanyar kedvetlenséget érzett. Nagyon jól el tudta ugyan képzelni, hogy az általános fejetlenségben fel sem tűnne, ha egy-két ember, a saját szakállára, minden 'külön értesítés nélküli különbékét kötne, másrészt azonban azzal is tisztában volt, hogy az egyéni akciók egyéni sikerekkel járnak, s mint ilyenek nem alkalmasak arra, hogy megoldják fegyver s vitéz bonyolult kérdéseit. Ezt hónapokkal később kénytelen volt a saját bőrén tapasztalni, egyelőre azonban megelégedett azzal, hogy hetykén a fejébe nyomta a csákóját, aztán váratlanul felállt a rádió mellől, ahol megszokott díszhelye volt. — 377