Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

gesen messzebb van, mint a szerb határ, és a várható aka­dályoktól eltekintve, útközében például enni is kell. — V danom prípade — mosolyogta el magát, mikor a fe szülten rászegeződő szemekbe nézett. — Adott esetben tehát fölösleges lenne, hm, egy meggondolatlan zárt alaku­latban a tábori csendőrök vagy a Gestapo markába mene­telni ... Szavait izgatott vita követte, amelynek során kiderült, hogy a tervnek ellenzéke is van, két Kassa környéki legény személyében, akik hebehurgya hülyeségnek tartják a zárt alakulatot, és egyéni akciók mellett szavaznak. Tivadar elgondolkozva hallgatta őket, amint izgatott is­kolás gyerekek módjára, felhevülten, csillogó szemmel, egymás szavába vágva, egymást lepisszegve vagy túlhar­sogva, hol fojtott suttogással, hol vérmes kérkedéssel meg­próbáltak beleszólni az akaratuktól függetlenül keletkezett és immár egyéni sérelmeiktől is teljesen függetlenné zá­pult háború feltartóztathatatlan földcsuszamlásába, amely­nek minden undoruk, gyűlöletük és csömörük ellenére is szerves résztvevői voltak, miközben az ismételten elárvult vend asszony mozdulatlan arcoal, ölbe tett kézzel bámult maga elé a szoba sötét zugában, míg a .kopott viaszosvá­szonnal borított asztal sarkáról vaskos gyertyacsonkok pislogása és egy kormos petróleumlámpa gyér lobogása táncoltatta a falakon az árnyakat és a szívekben az emlé­keket és a reményt. De árnyak, emlékek és remények egy­aránt inagyon eLmosódottak voltak, és Tivadar az egyéni ak­ciók tervének hallatára fanyar kedvetlenséget érzett. Nagyon jól el tudta ugyan képzelni, hogy az általános fe­jetlenségben fel sem tűnne, ha egy-két ember, a saját szakállára, minden 'külön értesítés nélküli különbékét köt­ne, másrészt azonban azzal is tisztában volt, hogy az egyé­ni akciók egyéni sikerekkel járnak, s mint ilyenek nem al­kalmasak arra, hogy megoldják fegyver s vitéz bonyolult kérdéseit. Ezt hónapokkal később kénytelen volt a saját bőrén tapasztalni, egyelőre azonban megelégedett azzal, hogy hetykén a fejébe nyomta a csákóját, aztán váratlanul felállt a rádió mellől, ahol megszokott díszhelye volt. — 377

Next

/
Thumbnails
Contents