Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

tő összecsapás előtt — Ismételte meg még egyszer —, mikor Erdélyből minden pillanatban megérkezhetnek a milliós, érintetlen Rott-hadsereg első egységei, hogy hazánk fővárosánál mérjenek végzetes csapást a szétforgácsolódott bolsevistákra? Nagyon csodálom, zászlós űr! — csóválta meg a fejét a tüskés alezredes. Szarvas főhadnagy viszont azért csóválgatta a fejét, hogy Tivadar hogy .leheitett ennyire tökkelütött. — Mondtam neked, hogy ne menj kihallgatásra. Szedd a motyódat, és eredj Budapestre vagy ahova akarsz. Én majd falazok neked. Három rongyos nap miatt nem érdemes szót vesztegetni. Mit gondolsz, ki a fene fog keresni, ha három napig nem leszel itt? Tivadar azonban nem akarta bajba keverni Szarvast, s így tovább várták Erdélyből a milliós Rott-hadsereget. Erdélyből azonban nem érkezett milliós hadsereg, hanem menekülő német századok érkeztek, s ezek egészen különös dolgokat meséltek a tüskés alezredes szerint már végképp szétforgácsolt bolsevista csapatok gyorsaságáról és erejéről, ezzel szemben meglepően megcsappant (lelkesedéssel emlegették a diadalmas germán szellemet, Grossdeutschlandot mintha már tökéletesen elfelejtették volna, és ha valaki véletlenül a Rott-hadsereg felől érdeklődött náluk, akkor sötéten néztek, nem válaszoltak, és undorral a zörgő szekerek elé fogott girhes lovak farára köptek. Viszont az október mindezek ellenére gyönyörű volt, az elhanyagolt grófi park olyan volt, akár egy elvarázsolt, mesebeli erdő, a postáskisasszony délutánonként saját költeményeiből olvasott fel Tivadarnak, Iboly esténként nagykendőbe burkolózva nézte vele a hulló csillagokat, olykor a változatosság kedvéért a Szombathely felett lobogó ejtőernyős rakétákat, Szarvas főhadnagy újabban héthosszat a szombathelyi Savaria kávéházból intézte a lecsökkent létszámú nemzetiségi (nem hivatalosan: megbízhatatlan] század sorsát, a nemzetiségi század szlovákjai pedig már nem foglalkoztak disznóöléssel, mert a parasztok az erdélyi menekültek felbukkanása óta maguk ölték le a sertéseiket, sőt szárnyasaikat is, és éjszakánként lázas sietséggel ásták el a feldolgozott húst, a gabonát, zsírt, még a 375