Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

gyintett: — Alle können sie mich gerne haben .. . Ich bin ;kein Nazi, ich bin aus Wien ... Ja, aus Wien ... — Meine Grossmutter war auch eine Wienerin — mondta Tivadar zavartan. Az önérzetes bécsi borongós szeme felragyogott: — Aus Wien? Auch aus Wien? Ja, mit Wien ist zu Ende — borult el újra a szürkéskék szempár —, Wien liegt in Trümmern. Und bald kommen die Russen und werden Wien total fertigmaohen. Und das alles wegen den blöden Hitler, wegen Göring mit seinem grossen Bauch, und Goebbels mit seinem grossen Maul. So 1st es. Sie können mich alle gerne haben ... Alle miteinander ... Iboly még mindig ott állt, komolyan, szótlanul, kezében a teli kancsóval. — Köszönöm, hogy szólt értem — mondta, mikor az osztrák elhallgatott. — Mondja meg a németnek is, hogy köszönöim. És hogyha akar, jöjjön él 'este hozzánk. Lángost sütök — magyarázta —, szívesen megkínálom, ha szereti. — És engem nem kínál meg, szép lány? — Ibolynak hívnak — mondta a lány komolyan. Aztán kedvesen tette hozzá: — A lángosból meg lesz elég. De magának úgysem kell az én lángošom. Már a falu közepén jártak, mikor a lány újra megszólalt: — Lám, a németnek nem szólt a lángosról — mondta szemrehányóan. — Visszamegyek — állt meg Tivadar bűnbánóan, de a lány megrázta a fejét. — Most már csak jöjjön — mondta csendesen, aztán féloldalt hajtott fejjel, csak az ajka csücsörítésével suttogta: —, zászlós úr ... És így történt, hogy Tivadar azon az éjszakán nyugtalanul aludt a lángos miatt. Ezért másnap begyalogolt Szom bathelyre, és három nap szabadságot kért Budapestre. De a zászlóaljnál minden szabadságolás megszűnt, és Tivadarnak az egészből csak annyi haszna lett, hogy a zászlóaljparancsnok, egy tüskés alezredes, csípős és gúnyos kérdéseket intézett hozzá, melyek szerint a zászlós úr alakulatánál valóban olyan jól mennek-e a dolgok, hogy most, a döntő összecsapás előtt akar szabadságra menni? Most, a dön374