Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

kinyalhatod domnule zászlósnak, te féleszű. — Románul kezdett beszélni, olyan sebesen, hogy alig lehetett érteni a szavát. Mire befejezte, az emberek arcáról eltűnt a félszeg zavar, és mikor kimondta az utolsó szót, mindhárman feszes vigyázzba vágták magukat, Simion még tisztelgett is. És aki most bocsánatkérő mosollyal Tivadar felé fordult, már nem a makacs román volt, hanem egy megfontolt, okos szemű parancsnok, még akkor is, amikor szemlátomást maga Is átérezve a változást, kissé elpirulva, a régi hangon mondta: — Most én mondtam nekik franciául valamit, de az nem volt egy nagy marhaság ... A román—ruszin fél századot négy, Szombathelyről kölcsönkért tisztes segítségével a szakaszvezetőnek kellett Körmendre szállítania, hogy onnan egy törzsőrmester parancsnoksága alatt induljanak további rendeltetésük és sorsuk felé. A fél század tehát elindult az enyhe őszi alkonyatba, a szakaszvezető azonban csak két hét múlva került vissza a faluba, meglehetősen megviselt állapotban. Egyenesen a kocsmába ballagott, ahol Szarvas főhadnagy éppen egy nehéz karambolt próbált megoldani a biliárdasztal felett, míg Tivadar levelet írt. — Hát maga hol tekergett mostanáig — förmedt rá Szarvas barátságtalanul, mivel a karambol snem sikerült, és a főhadnagy különben sem szerette, ha biliárdozás közben szolgálati ügyekkel zaklatják. — Alázatosan jelentem: a soproni hadbíróságon — válaszolta a szakaszvezető nemes egyszerűséggel, majd lakonikus rövidséggel tette hozzá: — Egyben alázatosan kérem négyheti szigorított laktanyafogság kirovását. — Mi a fenét? — Négyheti szigorított — elhallgatott, mert Szarvas olyan hevesen lépett feléje, hogy majdnem átdöfte a dákóval. — Hát a maga kedvéért nem fogunk ezért laktanyát építeni ide — mondta harapósan. — Mi a fenét csinált? Berúgott? Hol a fenében? Ki a fenével? És ki a fenének támadt az az ötelete, hogy laktanyafogságot varrjon a nyakába olyan helyen, ahol libalegelőn meg koszos csűrökön kívül 369