Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

sokban, de senki .alatt sem volt annyi veszteségünk, mint Endrei alatt. Ezért nem szerettük.) Mikor bementem hozzá, egyedül volt. — Te — mondta, és szokása szerint nem nézett rám, sohasem nézett a szemébe senkiinek sem —, vigyázz magadra. Ez a Kozorozi összevissza beszél rólad mindenfélét ... Szóval mégis feljelentett, gondoltam, és vártam, mi lesz. — Nekem még nem szólt, de a badapródokat ellened hergeli — folytatta Endrei, és megismételte: — Vigyázz magadra! Azt híreszteli, hogy zsidó menyasszonyod van .. . Ezért mostanában könnyen lebuktathatják .az embert... Igaz? — nézett rám váratlanul, és ez annyira szokatlan volt, hogy nem válaszoltam. De nem is .tudtam, mire. Mi igaz? Hogy lebukhatok, vagy hogy zsidó menyasszonyom van? De Endrei még egyszer megkérdezte: — Igaz? Igaz, hogy a menyasszonyod zsidó? — Nincs menyasszonyom, alázatosan jelentem. — Hát nekem pedig van. Zsidó feleségem van — mondta olyan váratlan, keserű őszinteséggel, hogy beletántorodtam. — Már a szülei (kikeresztelkedtek — folytatta halkan —, kereszténynek született. De a törvény értelmében zsidónak számít. Gondolod, hogy őt is elhurcolják? — ragadta meg a vállamat, és a szemében annyi rettegés ült, hogy nem bírtam válaszolni. Csak sokára tudtam kidadogni: — A vegyes házasokat talán . .. — Nem vagyunk vegyes házasok — suttogta elkeseredetten. — Mikor a tiszti igazolásomhoz be kellett nyújtanom a papírjaimat, elváltunk. De csak papíron. Titokban mindig együtt maradtunk ... És most nem tudom, mit csináljak ... Akaszd fel magad! — gondoltam, mert az jutott eszembe, milyen gyáva alak lehet, hogy így kibabrált a tulajdon feleségével. Pedig szerethette a berezelt tökfej, mert könnyes volt a szeme, mikor folytatta: — Kértem szabadságot. Nem adnak. Gondolod, hogy elhurcolják? Kezdtem megsajnálni, de aztán megint az asszony jutott az eszembe, hát meglehetősen durván feleltem: 329