Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

' — B barátom! ... — A bakák közt sokan lesznek, akik beveszik majd a tésztát. Azért kellene most... — Várj! Az egész szajrét? — Mi? — Az egész szajrét szétosztják? Most én bámultam rá elképedt szemimel. — Mi bajod van? — De már nem figyelt rám. Megkotyogtatta a kulacsot. — Lehet, hogy már ez a rum is a zsidó szajréból van — mondta elgondolkodva. — Azért olyan jó ... — Hagyd a fenében a rumot — förmedtem ,rá. — Most nem arról van szó. Meg kéne magyaráznunk a bakáknak, hogy szédíteni akarják őket. .Hogy ezzel akarnak lelket verni beléjük. Hogy .... — Várj. Sokat dumálsz. Hát nem osztják szét? — Mit? — Azt mondtad, szétosztják. A katonák közt. — Hülye vagy? — tudakoltam dühösen, mert már kezdtem erősen begerjedni. Részeg ez, vagy a fejére esett? — Nem is lenne irossz — nyalogatta a szája szólét. — Bbarátom — csapott a térdemre, hogy majdnem lefordultam a fatörzsről. — Nem is adhatják másnak. Kinek adnák? Legfeljebb majd a svábok megcupfolják a felét. Az anyjuk istenit! ... De az egészet akkor sem bírják elvinni — tette hozzá felcsillanó szemmel, és felvidámodva újra a térdemre csapott. — Mi az istennyila van veled? — néztem az arcába egészen közelről. — Odahaza embereket nyírnak ki, neked meg a szajrén jár az eszed! — Embereket? Azt mondtad, biboldókat... Elképedtem, de akkor már ő bámult az arcomba: — Mi az? Csak nincs valami rüfkéd? Otthon? Valami Zálid, he? — Barom! — Az anyád feneke! — Éppen olyan tróger vagy, mint a többi! — ugrottam fel. — És amellett részeg is vagy. Dől belőled a rum. — Belőled meg a bölcsesség. Zsidó bölcsesség, he? Ne 327