Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

nevem .ütötte meg rajta a szemem. „MEGSZÜNTETTÉK tiszti iskolára való vezénylését. Tartalékos tisztté történő kiképzése nem kívánatos. Bizalmas beosztásra nem alkalmas." Továbblapoztam. Megtudtam, hogy „katonás fellépésű, nyílt, egyenes jellemű, de kiforratlan világnézetű" vagyok. Megtudtam, hogy „a megszállás alatt nemkívánatos főiskolás mozgalmakban" vettem részt. Megtudtam, hogy „hajlamos" vagyok „szélsőséges tanok befogadására". Továbbá, hogy a katonai kiképzésen átestem — (Ppuhh! Ssszulj! Dúú!), és hogy frontszolgálatra alkalmas vagyok. Ezek után kétévi szünet következett a bejegyzésekben, majd váratlanul és lakonikus rövidséggel ez következett: „ÁTHELYEZTÉK a 67. kieg. iparnokság állományába mint odatartozót". Magam elé húztam az állományparancsot, s ott a második bekezdésben a következő szöveget olvastam a nevem mellett: „Akvi lapjának kiegészítéseképpen: BEVONULTATTÁK fegyvergyakorlatra. HADMŰVELETI területre elvezényelték. HADMŰVELETI területen MEGSEBESÜLT. JAN 6. HÖ." A JAN — gyöngébbek (kedvéért: jelenleg alkalmatlan — s a többi bejegyzések persze mind az én bemondásom alapján készültek, s ez némi csekély örömet vegyített sorsom ürömébe. Ismételten megesküdtem rá, hogy a katonai ügykezelésnél nincsen gyönyörűbb: egyszerűen imádtam a katonai gépezetet. Ezen még az sem változtatott, mikor minden különösebb meglepetés nélkül megtudtam, hogy a dögszázadnak becézett alakulathoz osztottak be, amelyeit éppen azokban a napokban állítgattak össze különböző rovott múltúakból, (megbízhatatlanokból, lógósokíból és egyéb örömkatonákból. És mindezt a kis dög zász'lóaljírnok túlbuzgóságának köszönhettem. Odakint egyes alakulatoknál csak napok múlva tudták meg, hogy a svábok megszállták az országot. Eleinte csak a tisztek ejtettek el itt-ott egy-egy szót, aztán már az írnokoknak meg a géhásoknak is sikerült elcsípniük valamit a rádióból, végül aztán hivatalosan is közölték. Maga a zász320