Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

nagytól felfelé, egy távoli ablak mögül gyereksírás hallatszott, egy másikból Valentin imája, hanglemezről, egy utcai részeg Mussolinit szidta, egy raccsoló józan Hitlert éltette, és Tivadar még egyre a tizenkilencedik századot próbálta visszapergetni Hajnalnak, egészen a tizennyolcadikig, és Hajnal és Hernádi Tivadar és a kis cselédlány és a baka és a vasutas és a tisztek és Széles... és egy zsidó ügyvéd sápadtan ült a rádiója mellett, és a Dómon kék fényű kereszt ragyogott, és mi másnap megpróbáltuk megingatni a fennálló erkölcsi világrendet, amely egy vén, korhadt tanfelügyelő személyében tornyosult elénk ... Azóta hosszú hónapok teltek el, azóta volt időnk bőven tűnődni a dolgokon. És végeredményben talán mégis Tivadarnak volt igaza. Annál is inkább, mert az ügybe özvegy Tücsökné is belekeveredett: aznap utasították el végleg az özvegyi nyugdíja iránt beadott kérvényét. Talán akkor jöttünk rá visszavonhatatlanul, milyen aljasságok történnek körülöttünk. Meg is mondtuk Tücsöknének, de nem hitte el. 30