Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

után visszavonulásra kényszerítsék. — Kérem — jegyezte meg sértődötten —, én nem vagyok pszichológiai doktor, én csak egyszerű hivatásos katona vagyok — ez Tivadar lenézett tartalékos mivoltának szólt —, de azért mi hivatásos katonák is értünk valamicskét a pszichológiához, igaz, főhadnagy úr? Én azt állítom, hogy itt szó sem lehet szökésről! Kérem: a szüleit deportálták, ő, ugyebár, úriember szeretne lenni, zsidó létére, esetleg tiszt, talán valami szerelme is van, akit már deportáltak, ugyebár . . . — Kérem — vonta meg a vállát Tivadar közömbösen —, én mindenesetre értesíteném a nyomozókat... — Isten haragját! — hördült fel a Császár. — öngyilkos lett, és punktuuum! — Hol a holttest? — kérdezte Tivadar makacsul. — Mit tudom én? Majd előkerül! — Volt egy kis gyümölcsösük a Furcsa alatt. Egy kis présház is van benne: át kellene kutatni, hátha ott' bujkál. — Mi? —• üvöltött fel a Császár. — Látod, hogy nem tudsz gondolkodni, te pszichológiai doktor! Ott lett öngyilkos a présházban! Máris Indítom az embereket. Küldd be a kisasszonyt, majd mi ketten a segédfogalmazó úrral lediktáljuk a jegyzőkönyveeet... Te .. . pszichológiai doktooor ... A papagáj finoman és elnézően mosolygott, Tivadar pedig megbántott arccal és mélyen elégedett szívvel távozott. Néhány nap múlva azonban újra hívatta a Császár, és ez a beszélgetés már nem volt ilyen kedélyes. A Császár ezúttal egyedül volt, de az asztalán gyanús külsejű „Szigorúan bizalmas" jelzésű irat hevert, amelyet Tivadar beléptekor sietve összehajtott. — Kérem — mondta a Császár, aztán dörmögve kijavította: — Kérlek, arról van szó — és Tivadarnak feltűnt, hogy a Császár hangja zord és ünnepélyes, a szeme viszont még vérbe borultabb, mint máskor —, arról van szó, hoogy erről a kihallgatásról, hm, ööö, erről a beszélgetésről, Ihm, nyilatkozatot fogsz aláírni.. szigorúan bizalmas, hm, ööö ... szóval szigorúan bizalmas ... Érted? Szótlanul, mereven bólintott. — Hát akkor ... Ismertél te valami izé, Kardos Sándor 308