Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Én inkább arra gondolok, ihogy valahol az erdőben végzett magával — vélte a papagáj. — Fogadom, hogy ott találjuk meg a fán . .. — Orvos volt, a zistenit nekííí — nézett rá a Császár bősz utálattal —, minek mászott volna a fáraaa? — Igaz — csapott a homlokára bűnbánóan a papagáj, és felvillanó • szemmel tette hozzá: — Meg kéne nézni, nem hiányzik-e valami méreg a gyógyszerek közül. — A Császár azonban csak legyintett. Tivadar megköszörülte a torkát. — Főhadnagy úr, kérem — kezdte megfontolt célzatossággal —, nekem ez a dolog mégsem tetszik. Nem gondolja, főhadnagy úr, hogy ez a levél megtévesztés is lehet? Hogy a levelet csak a mi kedvünkért tette oda? Félrevezetésül? Aztán pedig egyszerűen megszökött — fejezte be drámaian. — Háá?!! — hördült fel a Császár, mert titokban már maga is gondolt arra, amire Tivadar célzott, és éppen ez volt az, amire nem szívesen gondolt. — Marhaság! — robbant ki rosszkedvűen, és lopva a papagáj felé pillantott: — Hova a fészkes fenébe szökhetett volnaaa? — A szökés ténye nem tekinthető kizártnak, főhadnagy úr, kérem — vélte a papagáj elérkezettnek az időt, hogy leadja a maga kétségtelenül fontos és kétségbeejtően nyakatekert véleményét —, ám egyrészt jelen esetben az itt maradás biztonságosabbnak volt tekinthető és . .. — Minek erről annyit beszélnííí — vágott közbe a Császár ingerülten —, szeretném tudni, a mostani helyzetben hol az anyja hasában lett volna jobb dolga egy zsidónak, mint itteeeen . .. Külön szobában lakooott! — Másrészt viszont pszichológiailag — folytatta a papagáj zavartalanul, de most Tivadar vágott közbe, ,a végszó pompásan kapóra jött: — Ugyan kérem — biztosította fölényesen, és igyekezett hangjába minél több lekicsinylést sűríteni —, mondhatom, ha egy ember annyira szeret élni, mint ez a doktor Geréb, akkor sohasem lesz öngyilkos. Ez — nyomta meg a szót — a pszichológiai tény jelen esetben. A papagáj azonban nem hagyhatta, hogy kétszer egymás 307