Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

„Nem bírom tovább ezt a szégyenteljes életet — olvasta Tivadar mormogva a címzés nélküli, hevenyében odavetett sorokat —, mindig becsületes magyar voltam. Nem akarok tetves munkatábortöltelék lenni. Kérem, hogy szüleimet ne értesítsék tettemről." Elég gyönge költemény, gondolta bírálóan, aztán tiszteletteljesen a Császárhoz fordult: — Ki találta meg ezt a levelet, főhadnagy úr, kérem? — Ez a tökfejű Valkai. ,Az egészségügyi őrvezető — intett a Császár az ajtó felé, Tivadar pedig 'megnyugodott, mert a levél megtaláltatása egy karpaszományos tizedesre volt bízva, akinek zsidó anyja volt, és aki származásigazolás céljából lézengett a pótkeretnél. így még jobb volt. — Ma reggel, ébresztő után egy órával, mikor kinyitotta a gyengélkedőt. — Ez a zsidó ott taludt a gyengélkedő mellett berendezett ügyeletesszobában — szólt közibe a papagáj, hogy végre ő is szóljon valamit, és némi rosszallással folytatta: — Ez nem volt egészen szabályszerű, .'főihadnagy űr, kérem. — A szűzmária viganóját nem volt szabályszerű — csattant közbe a Császár —, valakinek kellett ott éjszakai szolgálatot tartania, keresztény orvosunk meg a Petőfalvin kívül nincsen, hát ki az istent küldtem volna odaaa .. . Nem ez a fontooos... Mit szólsz a levélhez, fénrik? — Hát... — kezdte óvatos habozással — én nem nagyon ismertem ezt a Gerébet, de azért valahogy nem tudom elhinni... Amolyan örökké energikus, mozgékony fiú volt, ahogy én emlékszem rá, cseppet sem látszott öngyilkosjelöltnek ... És ha öngyilkos lett, hol a holtteste — kezdett tűzbe jönni — „ vagy a holttestét is megtalálták már, 'főhadnagy úr, kérem? — Frászt találtuk — röffent föl a Császár —, mikor még azt sem tudom, hol kerestessem. A Hernádban? Vagy az erdőben? Vagy a volt lakásukooon? Mi? — A lakás le van pecsételve — szólt közbe újra a papagáj. — Na és? — mordult rá a Császár. — Azért a fiú még bemehetett. Ha öngyilkos akart lenni, akkor kinyalhatják a fenekét, amiért letépte a pecsétet. Kulcsa biztos volt. 306