Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

— Tizenöt éves, és már bujkálnia 'kell — mondta sötéten. De a tragédia árnya sokkal súlyosabban és sokkal közelebbről nehezedett rájuk ahhoz, hogy makacsul, elszántan, mindenáron meg ne próbáljon menekülni előle, s a következő pillanatban már újra a pohár után nyúlt. — Na most a zubbonyt fél vállra, a ikötést egy kicsit bepiszkoljuk, ne legyen olyan vadonatúj .. . van egy kis koszod otthon, komám? Mutasd a cipőd talpát. — Egy kis vért nem kenünk rá? — érdeklődött Tivadar szolgálatkészen —, szívesen beverem az orrod, hallod? — Ne marháskodj, komám, komoly dolog ez . . . Mikor két órával később ott álltak a vonat előtt, még egyszer megismételte: — Komoly dolog ez, komám, nagyon komoly . .. Szegény öregek . .. De hogy mennyire komoly, azt csak másnap reggel tudta meg Tivadar, mikor a Császár bömbölve rendelte be a szobájába. Odabent izgatott volt a hangulat: egy bamba képű őrvezető akkor hagyta el a szobát, a Császár újonnan beoszott papagájsárga parolis segédfogalmazója pedig roppant fontos képpel hajolt egy papírlap fölé. Ez a papagáj új ember volt a pótkeretnél, de nem a hűvös, törtető fajtához tartozott, banem az okosokhoz. A mindent mindenkinél jobban tudókhoz. A Császár szerimt olyan buta volt, mint hat pár huszárcsizma meg egy keményre cserzett káplárülep. Mikor az ajtó becsukódott az őrvezető mögött, a Császár egyenesen Tivadarhoz fordult. — Ide figyelj, fénrik! Te idevalósi vagy: ismered te ezt a doktor Geréb Ákost? — Aki a gyengélkedőn dolgozik a törzsorvos úr mellett? — kédezte Tivadar elgondolkozva. — Ismerem. Orvos. A szüleit deportálták. — Ez az! — vágott a Császár az asztalra. — Orvos volt Nekem egyszer pillanatok alatt megbicskázta egy furunkulusomat, a zistenit nekííí! Nem is látszott zsidónaaak. — Mi van vele, főhadnagy úr? — kérdezte Tivadar mérsékelt érdeklődéssel. — Olvasd — kapta fel a Császár a papírlapot a papagáj elől. 305