Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

csát, a portás bizalmasan hajolt feléje: — Ha szabadna ... Már kiállítottam a számlát.. — Persze, maguknál előre szokás. — Igenis, kérem — vigyorgott a portás szolgálatkészen —, sohasem lehet tudni, kérem . Jöhet egy lebukás, könyörgöm, jöhet... isten ments ... egy váratlan légitámadás, ugyebár... — Mennyi a szoba? — vágta el a lélekemelő szóáradatot. — Tizenkét pengő, könyörgöm tisztelettel. De ha esetleg — nézett alattomos alázatossággal Tivadar arcába —, ha esetleg, ugye, mégis nőt hoz fel a vendég, akkor még öt pengő felár van, könyörgöm tisztelettel. — És hogy Tivadar nem válaszolt, tapogatózva tette hozzá:— És ha ugyebár, tegyük fel, férfivendéget hoz fel a vendég, akkor nyolc pengő a felár, tisztelettel... iNagyobb a kockázat, könyörgöm ... — És ha mondjuk, tegyük if el, ugyebár, kecskét vagy birkát hoz fel a vendég — kérdezte Tivadar érdeklődve —, akkor mennyi a [felár? — Még nem volt rá esetünk, tisztelettel — válaszolta a portás rendületlen szolgálatkészséggel —, bár, ami azt illeti, ugyebár — húzta fel sokatmondóan a vállát, és elgondolkozva nézett utána. Mikor Judit másnap délután kifordult a Merkur kapuján, Tivadar először is ebédelni vitte. Egy kis kifőzdébe mentek, amelyet a délelőtt folyamán fedezett fel. — Ha kifogynának az élelmiszerjegyei, itt jegy nélkül is kap enni — magyarázta. De a lány nem figyelt rá. — Hívta Erzsi néniéket? — kérdezte visszafojtott lélegzettel. Azzal vágta ki magát, hogy a katonai parancsnokságon járt, még nem volt ideje felhívni Miskolcot. Judit csodálkozva, kicsit megbántott pillantással nézett rá, aztán csak ennyit mondott: — Akkor most azonnal telefonálni megyünk. Tivadar azonban ragaszkodott hozzá, hogy előbb ebédel294