Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

szigorúan tilos tiszt urak számára. — A háta mögé bökött, a. szemöldökével sokatmondóan intett a feje fölött lógó táblára: TISZTI RENDFOKOZATŰAK ÉS HASONÄLLÄSÜAK SZÁMÁRA TILOS A BELÉPÉS Városparancsnok Tivadar dühös lett. — Ne okoskodjék, ember. Az utcán aludjak a tiszti rangommal? — Nem tehetem, uram. Megbüntetnek. Itt gyakran van razzia. — Ördögöt büntetik. Majd azt mondja, nem tudta, kinek adta ki a szobát. A legényem vette ki számomna. A nortás a fejét vakarta, Tivadar azonban most már nem hagyta sokáig vakarózni, a imarkába csúsztatott egy ötöst, és a portás a kulcstartó tábla felé 'nyúlt. — Van egy üres személyzeti szobánk — mondta töprengve. — Az nem olyan mocskos, mint a többi — tette hozzá megkapó őszinteséggel, és leakasztotta a kulcsot a szegről. — Tessék jönni. Mindjárt áthúzatom az ágyat. Tivadar követte az emeletre. Az emeleti folyosón furcsa kép fogadta: a felhólyagzott, repedt tükör előtt egy német katona tanakodott elmélyülten egy szendén húzódozó utcalánnyal, az ablakmélyedésben két sápadt, kifestetlen, karikás szemű nő suttogott, az egyik szoba ajtaja mellett, szemébe húzott sapkával, hórihorgas angyalföldi jassz támaszkodott az ajtófélfának, vele szemben karcsú német főhadnagy kotorászott a pénztárcájában. Mikor elmentek mellettük, nem állhatta meg, hogy oda ne súgja a portásnak: — Hiszen ez is tiszt, nem? — Az más — válaszolta a portás komolyan. — Ilyen célra lehet. A német tiszt uraknak meg amúgy is lehet, az ő számukra nem érvényesek a mi tilalmaink. Ők itt kvázi a fronton vannak. Kvázi, gondolta Tivadar elismerően. Ez a helyes kifejezés. Remek megfogalmazás. Kvázi... A szoba nem is volt olyan rettenetes, és Tivadar örült, hogy Judit közelében maradhat. Mikor leadta a szobája kul293