Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

ott minden csupa poloska meg piszok. Majd jól átnézzük a holmiját, mert nálam se féreg, se ... Tizenöt óra harminc. Légiriadó, bombák nélkül. Tizenöt óra negyvenöt. — Úgy örülök, hogy megjött... Hol járt ilyen sokáig? Olyan rossz volt egyedül. A nagynénim még mindig nem akarja megérteni, hogy nem túlozzuk el a dolgokat. Borzongva, egész testében Tivadarhoz simulva állt, a bzeme könnyes volt. — Itt a munkakönyve — fejtette le magáról gyöngéden a lány karját. — És figyeljen ide. Mióta nem láttuk egymást, tanultam valamit: ha az ember természetes arccal vág neki a legnagyobb őrültségeknek, a legnagyobb őrültségek lis sikerülnek. Ezt jól jegyezze meg, holnaptól Ikezdve ez lesz az életének az alapja. Miután elhelyezte Juditot, és magában örömmel állapította meg, hogy Balog Júlia alkalmi varrónő és özvegy Szabóné pompásan meg fogják egymást érteni, elindult szobát keresni a maga számára. Háromórai szaladgálás után kénytelen volt belátni, hogy lehetetlenre vállalkozott. Elkeseredetten indult vissza a Kisfaludy utcába a táskájáért. Elhatározta, hogy valamelyik laktanyában próbál szállást szerezni. De mikor befordult az utca sarkán, a Nap utca közepe táján viharvert, de mocskosságában is némi halvány, utolsó reményt megcsillantató táblára lett figyelmes: iNAP HOTEL Belépett a szutykos kapun. A sötét és kiéleimezheitetlen bűzöktől sűrű levegőjű ifolyosó hajdani üvegajtajának roncsai mögött, ütött-kopott asztala mellől- elképedt arccal emelkedett fel a portás: ' — Szobát, uram? Itt nem kaphat szobát a zászlós úr. Itt .. . hogy is mondjam csak .. . nem adunk ki egyedülálló uraknak szobát... — Érteim. De hát az ördögbe is, számítson két személyt, és kész! Bizalmatlan tekintettel mérte végig, aztán vállat vont. — Akkor sem tehetem, zászlós úr, kérem, ez a szálloda 292