Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

hajtva kívánt sok-sok boldogságot. De Tivadar az elha­gyatott, /kifosztott konyha üres ikis rántottás lábasára gondolt, és nem köszönte meg a jókívánságokat. Judit vi­szont úgy érezte, nemcsak a nagynénit csapják be, hanem önmagukat és a sorsára hagyott családját is, és minden erejére szüksége volt, hogy el ne árulja végtelen levertsé­gét és szomorúságát. De az asszony, akinek az ura egy évvel azelőtt még jó­módú bankigazgató volt, s akinek a lányát a hatodik sze­meszterben zárták ki az orvosi egyetemről, az utóbbi évek során megszokta, hogy mindent a saját egyéni sérelmei közé soroljon, s így oda sorolta a különös* jegyespár szót­lan komorságát is. A kishúga egy-egy riadt pillantására ho­mályosan f elködlött előtte, hogy ott, ahonnan ezek jönnek, talán még rosszabbul folyhatnak a dolgdk, mint aho­gyan egyesek rebesgették, de aztán az ura megvont kivé­telezettségére gondolt, a ruhájára tűzött fehér csillagra esett a tekintete — a kikeresztelkedettek és a kivétele­zettek fehér csillagot viseltek —, s ő is elkedvetlenedett. Aztán futólag eszébe jutott, hogy az ura ideges lesz, ha hazajön majd a gyárból, ahol újabban dolgozott, és ven­dégeket talál: ezekben a napokban a vendégek előre nem látott bonyodalmakhoz vezethettek, mert felkelthették a házmesterek gyanakvó figyelmét, s ez már sok baj forrása volt. De a lánya örülni fog. Maradjanak, ameddig akarnak, döntötte el a lánya javára, s ezt hangosan is közölte velük. De Tivadar tudta, hogy ez lehetetlen, nemcsak a házmester és a felmutatandó igazolványok miatt, hanem az idő rövid­sége miatt is, s ezért reggeli után nyomban felállt, és elin­dult lakást és életformát keresni Judit számára. A lépcsőházban a zsebébe nyúlt, még egyszer elolvasta a címet. Megnézte az óráját: tíz óra volt. Tíz óra húszkor ott állt az ismeretlen kis üzem kapuja előtt. Megnézte a cégtáblát, befordult a kapun, fölment a lépcsőn. Odafent várnia kellett. Leült az előszobában, az írógépek kattogását hallgatta, a másodperceket számlálgatta. Tíz óra harminc. Az igazgatói iroda párnázott ajtaja ki­288

Next

/
Thumbnails
Contents