Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

Ti'Vadair halántékán lüktetnek az erők. Óvatosan a köpeny alá csúsztatja kezét, megszorítja Judit könyökét. Álmos, borzas lányfej, a szája nyitva, édes-ostobán pislog. — Mi van? — nyafogja nyújtózkodva, a szája elé emeli a tenyerét, ásít. — Hói vagyunk? — Nemrég -hagytuk el Miskolcot, aludj — takargatja viszsza tüntető gondoskodással a köpenybe, a térdét is bebugyolálja. A kalauz visszaadja a jegyeket. — Csak a zászlós űr utazik a kiindulási állomásról? — len! A zzászlós úr meg a measzo ... meg a menyasszonya. A kedves menyasszonya. A zászlós 'barátom. A zászlós úr barátom. iMaának ... magának van menyasszonya? Nincs, mi? Neem sincs. A zászlós barátom úrnak van. Da alszik ... Alszik! Csitt! Ssss! ... A'férfi az ajtóban megmozdul. Félreáll, utat enged a kalauznak. Belép? :Nem lép be. Tisztelgés, a kalauz behúzza az ajtót. Már a szomszéd fülke ajtaján kopogtat. A férfi utánaléip, megáll, szorosan a ,kalauz háta mögött, látni, amint fürkészően végigjártatja a tekintetét az utasokon. — Alszik? Akk ... a kedves menyasszonyod alszilk? A klöpeny megremeg. Lassan, megnyugtatóan alája csúsztatja a kezét, a lány ujjai görcsös szorítással, hálásan kapaszkodnak bele. — Alszik. Nagyon fáradt. Tivadar szívében soha nem érzett hála és boldogság tombol, a halántéka még egyre lüktet, s miközben egy pillanatra élesen és tisztán megvillan az agyában, hogy Juditnak nem szabad veszélybe kerülnie, hogy meg kell mentenie Juditot, hogy szereti Juditot, a szabad kezével bizalmasan belekarol a hadnagyba: — Tegnap volt az eljegyzésünk — suttogja a fülébe. — Már a második éjszaka nem alszunk. — Édes öregem! Szívből gratu... Nahát! Kézcsókom! — bólint a köpeny felé, aztán izgatottan fészkelődni kezd: — Te neim akarsz aludni? Várj csiáok ... csinálok helyet... — Nem nem — tartja vissza Tivadar —, inkább beszél284