Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Második rész

retikülben. — Lám, lám, lám — károgta rosszindulatú tetszéssel -, hát a retikül alatt mi van, kisasszonyka?! Az emberek csoportosulni kezdtek körülöttük, a szemközti járdán érdeklőve állt meg két SS-legány, egy rikító nyakkendős, sétapálcás fiatalember éleset szisszentett, egy suhanc a lányhoz ugrott, és kitépte a ikezébő'l a táskát. — Ssssidócsillag? — kérdezte negédesen, és teljes felsőtestével hátrahajolva, kiadósan nyálat gyűjtött. Akkor már Tivadar is ott állt közöttük. Félrelökte a suhancot, és élesen a lányra kiáltott: — Mi van itt? Mért dugdossa azt a csillagot? Nem ismeri a törvényt? A csoport kéjes izgalommal nyújtogatta a nyakát, a két S S-(légién y közelebb lépett. A suhanc a háttérben óvatos visszavonulásba kezdett a lány táskájával, de Tivadar észrevette, kitépte a kezéből. Aztán durván megragadta a lány karját, rákiáltott: — Fogja a táskáját! Velem jön! Gyerünk! Mozogjon! A csoport kárörvendő buzgalommal nyitott utat előttük, néhányan lassan követni kezdték őket. ,D,e Tivadar az első átjáróház előtt betaszította a lányt a kapun, s mikor bekanyarodtak a lépcsőház alatt, rászólt: — Siessen, ahogy csak bír! Mire kiértek a túlsó kapun, már majdnem futottak. A sarkon bérautóállomás volt. Belökte a lányt az első kocsiba. — Az állomásra — szólt rá a sofőrre. — Gyorsan! A lány megrebbenő szempilláival fordította feléje szép profilú fejét, de hallgatott. A kocsi búgva, éles kanyarral fordult be az állomás iťlé vezető körútra. Tivadar a sofőr hátára pillantott, tüntetően a karórájára nézett, és gondterhelten mondta: — Talán sikerül elérnünk a vonatot. A lány hallgatott. Egyik kezével újra a táskáját szorongatta a kebléhez, a másik az ölében nyugodott. Tivadar előredűlt, s miközben éberen kémlelte az utat, óvatosan kinyújtotta a karját, tenyerét a lány kezére csúsztatta. Érezte, hogy a lány keze megvonaglik, majd megfordul a tenyere alatt, és görcsösen visszaadja a szorítást. 245