Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

— Mikor indul a következő vonat? — ugrott íöl Tivadar— Veled megyek. Azonnal behozzuk a városba. Nálam ellakhatik. Én majd bemegyek a laktanyába. — Jó — mondta Füstmacskássy, és nagyot nyelt. De Tivadar már nem figyelt oda. Csak napokkal később kezdett a dolgokon gondolkozni, mikor megtudta, hogy Füstmacskássyt letartóztatták. De Terka akkor már biztonságban volt. Hajnal erősen hiányzott. Terka még mindig beszámíthatatlan állapotban volt, és Tivadar úgy ődöngött az utcákon, mint aki elmúlt dolgok után kutat, de a dolgok nem válaszoltak többé, az utcák magukba zárkóztak, és a házak lehunyták szemüket. Tivadar napok múlva, mikor ismét ott ültek Hajnallal a kis kávéházi asztal mellett, maga sem tudta megmondani, miért sétált azon a délután pontosan arra, amerre sétált, mi késztette arra, hogy percekig álljon egy ismeretlen kapualj alatt, s hogy meghallgassa egy ismeretlen öregember kusza meséit. — Miért hallgat? — kérdezte Hajnal a kávéját kavargatva, s bár nem nézett rá, mégis érezte, hogy a keze remeg. Nem válaszolt. — Mi van magával? Hosszú percek teltek el, s Tivadar tudta, hogy a lány szíve kétségbeesetten, vadul dobog a kigombolt télikabát alatt. Megsajnálta. — Nézd, kicsi Hajnal — mondta, és megfogta a lány jéghideg kezét —, mi itt a magunk szomorú kis bábjátékát játsszuk, és közben a világban emberek élnek, halnak, kínlódnak és pusztulnak, gyermekeket hurcolnak pincebörtönökbe, apákat vernek félholtra ... — Mi van magával??! — ... ablakokat zúznak be, és sorsokat tipornak öszsze, asszonyokat gyaláznak meg, és férfiakat tesznek tehetetlen roncsokká ... — Mi van magával? — ... férfiak és asszonyok halnak meg egy eszme miatt, 230