Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

azonban tetszett az orvos modora, s maga az orvos is, aki búcsúzául olyan lágyan búgó, bálik baritonban jelölte meg a műtét időpontját, mintha egy különlegesen szép és kivételesen emlékezetes hangversenyre hívná .meg Hajnalt, álmai királynőjét, ő maga, a körülrajongott és világfájdalmas, férfiasan szép, szomorú művész, személyesen. A pénzt azonban mindenesetre előre .kérte. A műtét után négy nappal Hajnal felhívta Tivadart az irodában. Mikor a távbeszélő-ügyeletes betoppant, éppen azon tűnődött, lásson-e hozzá az előtte heverő zászlóaljparancs megszövegezéséhez, vagy elégedjék meg azzal, hogy további fehér papírlapokat rajzol tele Hajnal gondosan bekeretezett nevével, örült, hogy a probléma megoldása eltolódott, és átba Hágott az ügyeletesszobáiba. — Tessék — szólt bele szórakozottan a beszélőbe, de mikor meghallotta az ismerős, kissé fátyolos hangot, a tenyere görcsösen rászorult a hallgatóra. Másodpercekig tartott, amíg meg bírta kérdezni: — Történt valami? ... Hajnal! Feleljen, valami baj van? Rosszul van? — Nem, dehogy, ne legyen csacsi, hiszen tudja, hogy minden rendben van... De ... Tivadar, hall engem? — Hallom — engedett föl a fiú torkán az önvád keserű görcse —, hallom. Beszéljen. És ne titkoljon el előttem semmit. Hallja, kérem, nagyon kélem ... — Mondtam már, hogy ne legyen csacsi, minden rendben van, érti: minden ... De ... még legalább három-négy napig nem megyek ki az utcára ... Otthon úgy tudják, súlyos influenzám volt... — Igen ... — Megpróbálom holnap is felhívni... — Igen ... — Miért olyan szűkszavú? Van ott valaki? — Igen. — Legalább azt mondd meg, szeretsz-e még? — Igen . .. — Nagyon? — Nagyon. 227