Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

sok őrzik őket, egy-két csomag cigarettáért, egy ital pálinkáért hajlandók elnézni egyet-mást. A lány jól van. Még gyenge és összetört a kihallgatásoktól, de ott már nem kínozzák őket. Naponta találkozik a többiekkel, megengedték nekik, hogy a cellákban tanfolyamokat rendezzenek. Nyugodtak és bátrak. Bátrabbak, mint mi vagyunk ... — Elhallgatott, de Tivadar tudta, hogy még nem fejezte be. — Átadtam neki a pénzt — folytatta néhány perc múlva a szokatlanul komolyra vált kis öregasszony. — Azt mondta, nagyszerűen viselkedtél, amikor az a keselyű kihallgatott. Azt mondta — nagyot sóhajtott, aztán nagyon határozott és nyomatékos hangon ismételte meg —, azt mondta, hozzájuk kellene tartoznod. Azt mondta, tartsd fenn az öszszeköttetést Bakóékkal. Azt mondta, a szegedi Csillagbörtöntől Sátoraljaújhelyig és a bárcai internáló kastélytól Kiistarcsáig minden internáló tábor és börtön tele van velük, de ahányat lefognak közülük, annyi nyom marad utánuk, és ezek a nyomok élnek, és egyszer majd tanúskodni .'fognak. Ezt mondta ... — Elcsuklott a hangja, és ismét csak sokára szólalt meg: — És én.. . én tnagyon-magyon féltelek, édes fiam ... de azt hiszem, neki igaza van ... Válaszolni akart, de anyja nem engedte. — Várj, még valamit. Mikor átadtam neki a pénzt, szerettem volna a magaméból is adni. Rám pisszegett, mikor elővettem a pénztárcámat, de én azt hittem, csak azért teszi, mert nem akar többet elfogadni. Pedig akkor már figyelt minket az egyik altiszt. Ez nem póttartalékos volt; fiatal volt és hetyke. Nem tudom, milyen rangban lehetett, tizedes volt-e vagy szakaszvezető, de az arcára emlékszem, arra a durva, öntelt, pimasz arcára, a hetvenkedő, recsegő hangjára, arra emlékszem. — Megállt, megragadta a fia karját, és a hangja felcsattant: — Ide hallgass, édes fiam! Te azt a komisz embert megkeresed. Tiszti egyenruhában keresed meg, kardosan, csákósan. A sebesülési érmeddel a melleden. És ha megtaláltad, belekötsz és lecsukatod. Hibát találsz az öltözékén, a gombjain vagy a piszkos bakancsán, nekem mindegy ... De lecsukatod... Annak a lánynak a mellébe vágott, úgy lökte el mellőlem, engem pedig a karomnál fogva 222