Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

lést akarok adni a gyermekeimnek! ... — Ezzel újra hátrahanyatlott, s ezúttal végérvényesen elaludt. — £ z nekem szólt — magyarázta Tivadar —, őnagysága szeret személyeskedni velem kapcsolatban, bár gyerekeink azért nincsenek. Erre becsületszavamat adom. — Mindjárt gondoltam — hagyta jóvá Szelényi óvatosan. — Egyébként aranyos kislány. — Aranyos. Csak éppen az a rögeszméje, bogy hazaáruló vagyok, és meg akar téríteni. — Ti ilyenekről szoktatok vitázni, ha kettesben vagytok? — Csakis. Hajnal totális lány. A bátyja hivatásos főhadnagy. Egyébként nem tudtam, hogy a becsípéshez is ért. Ha esetleg mégis rászánja magát és hozzám jön, kénytelen leszek zárni előle az italt. Jó is lesz, ha megisszuk a maradék likőrt; ha felébred, esetleg követelni fogja. Hűvösödni kezdett. A parázs már alig piroslott a sötétben, a csapzott fű és az álmos bokrok a hajukba és a ruhájukba lopták az esti harmat nyirkos leheletét. Tivadar levetette a zubbonyát, és betakarta az alvó lányt. — Ha vége lesz, mert egyszer vége lesz, arra én is szavamat adom neked — kezdte halkan —, akkor itt, ezen a helyen mindéin évben hatalmas szalonnasütést rendezünk. Nem válaszolt. Csak mikor jóval később lefele tartottak a dombról, és a hallgatag Hajnalt otthagyták az országút mentén, amíg Tivadar fedezi barátja zavartalan bejutását a táborba, akkor szólalt meg, megállva a drótkerítés rése előtt. — Ha vége lesz, mert egyszer vége lesz, arra én is szavamat adom, nemcsak neked, de akár Hitlernek is, akkor sokáig, nagyon sokáig nem lesz majd kedvünk szalonnát sütni. De azért nagyon köszönöm neked ezt a szép délutánt. Ne kísérj tovább, innen már simán bejutok. Ha baj nélkül beérek a ikörzetbe, fütyülök majd néhány taJktust az Aid.i győzelmi indulójából. A menyasszonyod tiszteletére. Neki külön köszönöm. Szervusz. — Örülök, hogy jól érezted magad — húzta el a szétbontott drótokat, amíg átbújt a résen —, ezt máskor is megismételjük. 216