Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

súrolta. Zavartan rezzent fel, arcát (megcsapta a lány hajának Illata, s ez valósággal fájdalommal töltötte el. Tanácstalanul, bocsánatkérően nézett Tivadarra, aztán lehajtotta a fejét, és lágyan ráfújt a pici, piros foltra. Ettől Hajnal vég • képp berzenkedni kezdett: — Maga fúj? Hogy ne mondjam, egy követ fúj vele, mi? No jó, akkor maga sem kap többet! — Szájához emelte az üveget, és mielőtt megakadályozhatták volna, nagy kortyokban nyelte a bort. Ezúttal sikerült. Mire letette az üveget, üres volt. Körülnézett, aztán széles ívben a bokrok közé hajította. — Most aztán vége — próbálta Tivadar a humoros oldaláról nézni a doilgot —, még legalább másfél deci volt az üvegben. Akar egy kis likőrt is? Nem válaszolt, makacsul felszegte az állát, és rázendített az Aíida győzelmi indulójára. De aztán szaporán csuklani kezdett, mire kétségbeesetten belekapaszkodott Tivadar karjába, lehunyta a szemét, és lecsúszott a fűre. Szelényi aggódva hajolt iföléje, de megnyugodva látta, hogy a csukott szemű arc elégedetten mosolyog. Mikor megérezte Szelényi mozdulatát, felnyitotta a .fél szemét, kacsintott, és kezét a szája elé emelve titokzatosan suttogta: — Ne mondja meg neki... be vagyok csípve ... Tivadar elmosolyodott, és a lány feje alá csúsztatta a karját, de Hajnal, úgy látszik, eltökélte, hogy most már minden titkába beavatja Szelényit, és fontoskodva lolytatta: — ... ő ... hazaáruló ... .az ilyenek persze nem bírják a nyers tényeket... — Tivadar, te hazaáruló vagy? — fordult feléje Szelényi szemrehányóan. Bolintott. — Persze... De a nyers tényeket azért elbírom. Ilyen nyers tény például annak a kérdése is, hogyan cipeljük majd le innen ezt a hű honleányt... — Ö, legyen már csend — mordult fel a lány váratlanul* olyan mély hangon, hogy nem mertek többé megszólalni. Már azt hitték, elaludt, mikor egyszerre felült, és tágra nyitott szemmel kinyilatkoztatta: — Én hazafias neve215