Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

lenkczett Tivadar, de Szelényi fáradtan közDevágott: — Ha Hitler nem robbantotta volna ki a háborút, egyszer akkor is fizetni kellene. Hitler nem ok, hanem okozat, összefüggés, amely újabb összefüggéseket von maga után. És az eredmény egy új világ lesz, de mi, bocsánat: én, azt már nem fogom megérni... Hajnal megborzongott. — Ne politizáljatok — ült föl hirtelen. — Az előbb még minden olyan kedves volt. Nézzétek inkább a várost. És adjatok valamit inni. A város olyan volt az egyre mélyebb árnyalatú szürkületben, villanyfények és ívlámpák nélkül, mint valami elvarázsolt Csipkerózsika-kastély, és miközben Szelényi odanyújtotta az üveget és a poharat Hajnal felé, az jutott az eszébe, vajon ha egy jótékony tündér most'váratlanul álmot bocsátana az egész világra, tízéves álmot, százéves álmot, az emberek az álomból ébredve akkor is nyomban a fegyverek után nyúlnának-e, vagy elfelejtve mindent, zavartan mosolyognának egymásra, és megpróbálnák egymásnak megbocsátani azt, hogy egyetlen bolygón kell együtt élniük? ... Álmodozásából Hajnal riasztotta fel, kezéből koppanva bukfencezett végig a füvön a pohár. — Most üvegből iszom — jelentette ki harciasan —, mindnyájan üvegből fogunk inni, és becsípünk. — Magasra tartott nyakkal ivott, a nyelve beszorult az üveg szájába, az ital bugyborékolva megakadt, és mikor hangos cuppanással levette az üveget az ajkáról, a kiloccsanó bor cseppjei az arcába freccsentek. Nem törődött vele. — Most maga iszik — adta át az üveget Szelényinek. — Tivadart kihagyjuk, mert olyan lehetetlenül támasztotta meg a fejem, hogy elzsibbadt a nyakam. Rajta! Szelényi nevetett, ivott, aztán Tivadar felé nyújtotta az üveget, de Hajnal kikapta a kezéből. A mozdulat heves volt: a parázsból apró pernye lebbent a kisujjára. — Tessék! Most gyógyítsa meg — nyújtotta Tivadar felé. — Maga becsípett, .kedves — simított végig bosszús nevetéssel a lány kezén, de Hajnal nem hagyta magát: — Ez magának gyógyítás? Akkor gyógyítsa meg maga — fordult hirtelen Szelényihez, hogy a haja szinte a fiú arcát 214