Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

nyékét- és a rúgásokat, a tetveket és a latrinákat, mindent. Hajnalt hála és csodálat illette. Pedig eleinte vonakodott eljönni, főleg mikor megtudta, hogy Terka mégsem lesz ott, és Tivadarnak minden ékesszólására szüksége volt, hogy rávegye a kirándulásra, gyakran hangsúlyozva az irgalmas nővér és a keresztényi szeretet hatásos jelszavait, és Hajnal most annál lelkesebben vállalta a háziasszony szerepét. — Abrosz — terített kecsesen kis tarka asztalterítőt a fűre, aztán csomagokat kezdett kirakni a táskájából. — Szalonna! Kenyér! Hagyma! Kés! Cigaretta! — Végül egy üveg bort és három poharat szedett elő, és a terítő közepére állította. Tivadar hálásan csókolt kezet, de Hajnal elhárította: — Várjon! Még egyéb is van! — Kis csomagot vett elő, és Szelényi ölébe dobta: — Ezt nem bontjuk ki, sütemény van benne. Ez kizárólag a magáé, majd elviszi. — Szelényi nem tudott válaszolni, de Hajnal diadalmasan folytatta: — És most jön a java! Triple sec! Ehhez azonban nincs külön pohár, és most lehet kezet csókolni — nyújtotta oda kacéran mindkét kezét a két fiúnak. Csöndes és meghitt délután volt, a közeli 'sáros kis tóban már rákezdtek alkonyi szerenádjukra a békák, a tűz parazsa bágyadtan izzott kinyújtott lábuk előtt, és Szelényi felszabadult, meleg, halk hangja elálmosította Hajnalt. Kissé becsípett, és most Tivadar melléhez dűlve hallgatta a meszsziről jövő, mély zengésű férfihangot, amely Párizsról mesélt, ahol egykor dr. Szelényi László szigorló ügyvéd az első szabadságát töltötte, Eécsről, ahol tizennégy éves korában járt a szüleivel, és ahol az első hosszúnadrágot kapta, Prágáról, ahol főiskolás volt, városokról mesélt, amelyekben megfordult, élményekről mesélt, amelyek régi életét jelentették, de amelyek ma már csak tarka emlékek voltak, és talán éppen azért rajzolódtak ki színesebben és élesebben most, mint akkor, amikor megtörténtek. — Szép volt — halkult el fáradtan a hangja —, nagyon szép volt. De nem volt igazságos, mert csak nagyon keveseknek adatott meg. És most fizetni kell érte. — Ha Hitler nem robbantotta volna ki a háborút — el213