Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

tatta: — Az ezredes úr megtudta, hogy ezeknek a — papírlap, névbetűzés — Szelényiéknek van valahol egy kertjük, amit szeretne megvásárolni. Megkért, hogy vigyem ki hozzá ma délután ezt a ... — Szelényi László, doktor Szelényi, ismerem — derült fel az őrmester gondterhelt arca, és arra gondolt, hoz-e majd ez a kertügylet is némi pénzt a konyhára. — Csak tessék nyugodtan kivinni, alázatos tiszteletem az ezredes úrnak. Pogány, Pogány őrmester, hiszen tetszik tudni. És nem baj — tette hozzá hunyorítva —, ha csak reggel tetszik visszahozni. Hanyagul bólintott, és délután a kantin előtt várta Szelénylt, aki «csodálkozva lépkedett az őrmester nyomában. A Császár ilyenkor már nem tartózkodott a táborban, és Tivadar minden izgalom nélkül lépett ki a tisztelgő őr előtt a kapun. — Velem jön — intett az őrszoba ajtajában ácsorgó őrparancsnoknak, és fütyörészve fordult ki az országútra. Mikor túljutottak a kanyaron, ahova a táborból már nem láthattak ki, megállt. — Vedd le a 'karszalagot. Gyorsan. A sapkát is, siess. Vágd zsebre. Szelényi értetlenül nézett rá, de engedelmeskedett. — Mit akarsz? — kérdezte bizalmatlanul, és a homlokán kiütött a fojtott izgalom piros foltja. — Szalonnát sütni! — nevetett fel diadalmasan, és letérve az országútról, a vörös lombú bokroktól lángoló domboldal felé kormányozta. — A szüléidét nem mertem kihozni — folytatta halkabban —, de azért gondoskodtam társaságról. Gyere! — Lopva az arcába nézett, aztán zavartan fogta meg a karját: — Ne imarháskodj ... — Nem marháskodom — fordította el a fejét, és most olyan messziről, olyan végtelen távlatokból érkezett a hangja, hogy szinte öregnek tetszett. — Jól tetted, hogy nem szóltál a szüleimnek. Nem lett volna egyetlen nyugodt pillanatuk sem, végigsírték volna a délutánt. Egyetlen fiuk vagyok... Valahányszor az őrmester jóvoltából otthon tölthetem a szombat éjszakát, reggelig nem hunyják le a szemüket. Egész éjjel remegnek, mikor jön értem az őrjárat. 209