Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

Tivadar felsóhajtott. — Miért nem kerestél fel soha? iNeím tudtad, hogy itt vagyok? -Már harmadlik hónapja lézengek e kies helyen. (Félig-meddig büntetésből vagyok iitt. — Tudom. — Honnan tudod? — kérdezte meglepetten. — Ö, itt gyorsan járnak a hírek. (Mikor megérkeztél, már másnap tudtam. Nekünk itt nagyon jó hírszolgálatunk van — mosolyodott el fanyarul. — De hát akkor miért nem kerestél fel? Szelényi elgondolkozott. — Miért? — ismételte meg a szót halk* n. — Várj, elmondok egy kis történetet, Emlékszel Ridelm nn Jampira? — Hogyne emlékeznék, valaha együtt fociztunk a ligetben. Nagy vagány volt. — Most is az. Szóval Jampival történt: egyszer laktanyafogság volt a táborban. Nem nekünk: a keretnek. Valamelyik őrvezető szabálytalanul tisztelgett Tiberisz tábornoknak. Harminc napra lezáratta az egész sátortábort. Pokoli volt. — De hiszen ti úgysem járhattok ki! Mi a különbség? — Óriási. Ha a keret laktanyafogságot ;kap, az összes tisztes, csicskás, lóvakaró rajtunk tölti ki a bosszúját. De nem erről van szó. Jampi megkent egy őrmestert, egy este kilógott a városba. Reggel jött haza. A folyó felől van egy jókora lyuk a drótkerítésen, ott szoktunk bejárni. Csakhogy aznap szuronyos huszár állt őrt a lyuk előtt. Mikor Jampi meglátta, visszafordult. A huszár nem vette észre, öt percre rá látjuk, hogy a főkapu felől közeledik. Akkor már hárman •voltak. Valahol felcsípett még két lézengő tagot: remekül beszervezte őket. A kaputól tíz méterre elkezdték bemérni az utat. A két musz hosszú mérőszalaggal, sárga karszalagosan. Jampi szürke riíhában, sapka nélkül, a kezében notesz. A muszok mértek, Jampi jegyzett. Tisztek robogtak be mellette a táborba, rájuk se hederített. A kapuban már annyira szemtelen volt, hogy félretolta a kapuőrt, és lemérette a kapupilléreket... — Angyali lehetett. Jampi mindig észnél volt. — Angyali volt — hagyta rá Szelényi szárazon. — Be204