Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

most menj. Én Is visszamegyek, nem lenne jó, ha együtt látnának. iNeked kellemetlenséged lenne, de a levét én innám meg. Menj. — Mit tehetnék érted? — Semmit. Két éve vagyok itt, eddig még minden menetszázadot megúsztam. Amíg a Császár fel nem fedez. A Császár nem fogad el pénzt. Neki elvei vannak. Ezek a legveszélyesebbek. Mikor bevonultam, volt itt egy hadnagy is. A hónomig ért. Jóval túl a negyvenein, pocakos, csámpás géhás. Sikkasztásért helyezték át ide. Tőle kaptam az első leckét. Nyomban ahogy bevonultam. — Miért? Keserűen felnevetett. — Akkor még berzenkedtem, és volt némi humorérzékem is. Aki kiállította a behívómat, úgy látszik, nem volt tisztában a dolgokkal. Tartalékos hadnagy vagyok, a behívóm is így szólt: ... tart. hadnagy — Musz Zs... Szóval felvettem az extrámat, kardot kötöttem, kitűztem a két erdélyi érmemet, és becsörtettem a sátortáborba. A kapuőrség fegyverbe sorakozott — akkoriban nem nagyon láttak errefelé őrmesternél, no meg a Császárnál nagyobb rangot, még az ales sem volt itt —, én pedig elegánsan belavíroztam, egyenesen ahhoz a bizonyos hadnagyhoz. Kezet fogott velem, letegezett, hellyel kínált. Csodálkozott, hogy ide vonultattak be, nem vártak több tisztet. Aztán átvette a behívómat, ettől elsápadt. íElkérte a katonakönyvemet. Kiüvöltött egy szakaszvezetőért, kikerestette az anyakönyvi lapomat. Áttanulmányozta, aztán kirohant a szobából, de a szakaszvezetőt ott hagyta. Mikor visszajött, bűzlött a rumtól. Nagyon megviselhettem az idegeit. Ráordított a szakaszvezetőre: „Segítse le a hadnagy úr zubbonyát." Mielőtt észbe kaptam, legombolták rólam a zubbonyt, ott álltam ingujjban, kardosan, mintha a Musza Dag negyven napjából léptem volna ki, aztán a hadnagy felkapta a sapkámat, letépte róla a sapkarózsát és a rangjelzést. Aztán kaptam egy pofont. Az elsőt életemben ... Szerencsém volt — fejezte be elgondolkozva —, egy hét múlva elvezényelték egy menetszázaddal. De azt a hetet remekül kiélvezte ... 203