Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

ügyetlenül összetákolódott belőlük, bosszantóan suta lett: — Laci, mit keresel te itt? A zárkózottan komoly, barna szempár megrebbent, a merev ajkakon halvány mosoly futott át. — VIII. Zsidó Munkaszolgálatos Zászlóalj, keresztény szakasz, körzetügyeletes napos — jelentkezett még egyszer, aztán halkan hozzátette: — Ne nagyon mászkálj itt közöttünk, Tivadar, mert könnyen lebukhatsz. A Császár nem nagyon lelkesedlik érte, ha a pótkeret tagjai zsidókkal bratyiznak. Ügy rád ver két hét laktanyafogságot, hogy beleszédülsz. Én alapító tag vagyok itt, ismerem a szokásokat. Félretolta, és belépett a barakk ajtaján. Hunyorogva állt meg a csípős szagú félhomályban, de az emberek akkor már fejetlen zavarban ugráltak fel az otthoni takarókkal borított szalmáról. Valaki vigyázz!-t kiáltott. — Pihenjenek csak tovább — szólalt meg határozatlanul a zsibbadt csendben, és halkan folytatta: — Szeretném megkérni valamelyiküket, vegye át a szolgálatot néhány percre dr. Szelényitől. öten is ugrottak, de Tivadar nem mozdult. Szeretett volna valamit mondani nekik, de érezte, itt minden szó fölösleges, hamis és üres lenne. Ezért csak ennyit mondott: — Köszönöm — s azzal kifordult az ajtón. Szelényi lehorgasztott fejjel, zavartan várta. Belékarolt. — Gyere — mondta —, beszélni szeretnék veled. Mikor ott ültek már a barakkok háta mögött, a csendes folyóparton, Szelényi lassan felengedett. — Tudod — mondta halkan —, nem is lenne olyan rossz. Az őrmester napi tíz pengő tiszteletdíjat kap tőlünk, a két tizedes öt-öt pengőt. Tőlem miég különbaksist is ikapnalk, ezért minden harmadik nap csomagot csempésznek be. Havonta egyszer szabályszerűen kiszöktetnek, olyankor megfürdöm, és otthon tölthetek egy éjszakát. Csak nagyon félek. Az öreg már nem 'bírja sokáig anyagilag. Az anyám pedig belebetegedett. — Már nem tart soká — szólt Tivadar határozatlanul. — Még nagyon soká tart. Még legalább egy évig eltart, de nekünk úgyis mindegy. Minket a vége előtt kinyírnak. És 202