Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

— A maga győzelmében hiszek, szívem — próbálta elütni a kérdést —, csak a fritzekében nem. — Ne használja ezt a csúf frontzsargont — háborodott föl a lány —, mi a németek szövetségesei vagyunk! — Én nem —<' sietett leszögezni —, legfeljebb annyiban, hogy a vereségükből! én is ki fogom venni a részem. — Tivadar — csapta össze a kezét —, maga ezért nem akar visszamenni a frontra? — Szívem, a frontra az ember sohasem akar menni, a 'frontra küldik az embert. — De maga nem is akar menni. Maga cserben akarja 'hagyni a hazáját! Nem, ne szóljon! Tivadar, amíg maga a fronton volt, én néhányszor összetalálkoztam fiatal tisztekkel. Volt közöttük olyan is, akinek még változott a hangja! Tivadar, ezek a fiúk olyan lelkesek voltak, hogy tüzeltek, ha a frontról beszéltek, csillogott a szemük, ha magukat emlegették, magukat, akik már kint harcolnak a fronton, magát Is, Tivadar! Csillogott a szemük, amikor a hősökről beszéltek, a hősökről, akik ott küzdenek a hazáért és értünk ... — Talán azért, mert ők maguk még sohasem voltak ott, ahol a hősiességet osztogatják — mondta csendesen. — Általában az emberek nagyon könnyen előlegezik a | hősiességet másoknak. Ezek szólamok, angyalom. De én láttam tizenöt éves orosz gyerekeket meghalni, és mielőtt meghaltak, átkokat köptek a szemünk Iközé. Nemcsak nekünk -vannak hőseink, Hajnal. — Maga együvé sorolja az ellenséget a mi bátor katonáinkkal? — botránkozott meg a lány végérvényesen. — Nem — csóválta meg a fejét —, én a tizenöt éves gyerekeket nem vagyok hajlandó az ellenségeim közé sorolni. És kérem, ne felejtse el. hogy ezek a tizenöt éves gyerekek is a hazájukat védték. Sőt, ha jól meggondolom, csak ők védték a hazájukat, hiszen ők otthon harcoltak, a saját feldűlt-házaik között, a saját meggyalázott otthonaikban, forgáccsá lőtt erdeikben, letiport földjeiken. —- Rett-snetes, amiket mond — temette a lány a tenyerébe az arcát —, rettenetes ... 189