Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

pókban gondolatban oly sokszor kért bocsánatot az életébe lebbent Ajándék miatt, most karcsú, bűvös és bűvöletbe ejtő bilinccsé vált, amely nem várta többé meg, ihogy a becéző arc föléje hajoljon, hanem maga szorította két puha, mégis erős íogású tenyere közé Tivadar fejét, úgy, hogy a szétágazó ujjak vége a fiú hajába mélyedt, és ilyenkor újra Ajándékra kellett gondolnia, akinek természetes és lágy ölelése a vágy pillanatában is szemérmes volt, megnyugtató, elringató és megbékéltető, míg Hajnal ujjai lázítottak, hűvös tenyere perzselt és érzéki szerelmet árasztott, mint a hátukon hempergő angóramacskák szemérmetlen, rózsásan fqhér hasa. 'Hajnal inem félt itöbbé a sátán szarvától, ha a szemébe nézett, és nem sírt többé langyos-bús könnycseppeket az ablaka alatt feszülő villanydrótokra. Hajnal nem volt már lázadó sem. Esténként együtt hallgatta bátyjával a rádió harctéri jelentéseit, keresztbe tett lábbal és tenyerére támasztott állal, anyjával pedig csöndes, meghitt óirák során arról tanalkodott, kérjen-e főnökétől, az ügyvédtől fizetésemelést, vagy engedjen bátyja unszolásának, és fogadja el az általa kiszemelt és biztosított állást a hadtestparancsnokság gép- és gyorsírónőjeként. Hajnal maga sem tudta, honnan ered ez a változás, és nem tudta Tivadar sem. De Hajnal nem mondta el, hogy februárban, mikor Tivadartól sokáig nem érkezett levél, fásultan engedelmeskedett anyja és bátyja egyesült óhajának, és elment a tisztek jótékony célú táncestélyére. Fásultan, halványan ment el, és hajnalban kipirult arccal, csillogó szemmel tért haza, egy nagyon magas és nagyon széles vállú főhadnagy karján, aki tánc közben rengeteg semmiséget lehelt a fülébe, és másnap hatalmas virágcsokrot küldött, elegáns névjeggyel és egyetlen szóval: köszönöm. A főhadnagy még kétszer küldött virágot, de Hajnal nem találkozott vele többé, és ekkortájt sírta el utolsó langyos-bús könnyeit, mert úgy érezte, hűtlen volt Tivadarhoz. Äm tavasszal egyszer szabadságos tiszteket hozott haza a bátyja, volt tiszti iskolás társait, köztük egy előléptetésről lemaradt hadapródoit, akii mókáival könynyekig kacagtatta Hajnalt és Hajnal bánatát. Ezen a napon végérvényesen eltörött Hajnal bánata, mert mikor a társaság 186