Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

az ezredes is nagyon fanyalogva állt kötélnek. Nagyon barátságosan fogadott, de fél órát kellett unszolnom, amíg megérdeklődte, mi van veled. — Talán ennek köszönhetem, hogy most itt vagyok. Hogy egyáltalán elhagyhattam az épületet — magyarázta. — Pontosan a 'kellő pillanatban hívta fel a századost. Füstmacskássy iközben egy :kerti vendéglő felé kormányozta. — Most pedig beülünk ide, és elmondasz nekem mindent — rendelkezett erélyesen, miután néhány pohárka cseresznyepálinkával és ugyanannyi kiadós káromkodással sikerült helyrebillenteniük a lelki egyensúlyukat, egy koccintásra egy káromkodást számítva, mértékletesen, de szívből fakadó pontossággal. Tivadar elmondott mindent, kivéve az érdekeltek nevét. Ügy gondolta, és ezt megmondta Füstmacskássynak is, jobb, ha az öreg nem ismeri a pontos részleteket, mert ha esetleg az ezredes révén ő is belekeverednék az ügybe, akkor sem árulhatna el semmit. Füstmacskássy megsértődött, mire felvilágosította, hogy tudomása szerint a kémelhárító ilyen esetekben a tüzes vas használatától sem riad vissza. — Gondolnunk kell a talpad épségére — figyelmeztette. A tüzes vas emlegetésére a vén póttartalékos megnyugodott. Elragadónak találta az ötletet, és elégedetten röfíentett néhányat. — A talpamra meglehetősen kényes vagyok — mondta megfontoltan, aztán elgondolkozva könyökölt az asztalra. — Nem lehetne azt a szakaszvezetőt megvásárolni? — Mire? Hogy bevallja, paktált egy földalatti szervezettel, amelyet nem is ismer? Hagyja magát 100 pengőért haditörvényszék elé vinni? Ugyan, apám, észnél légy! Mindentől eltekintve pedig a szakaszvezető fanatikus nyilas. Kitartás! Éljen Szálasi! Harc a végső győzelemig meg ilyesmi. Ez ugyan nem áll oda neked falazni. Füstmacskássy elgondolkozva nyúlt a pohara után, s ezúttal mellőzte a káromkodást. — Hiszen nem kell neki vállalnia az összeesküvést, vagy mit tudom én, mi a fityfenébe keveredtél bele — dünnyögte 182