Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

naik képzelte, nagyobbnak, komolyabbnak. Gondolatban elkezdte beosztani a háromheti szabadságát, és úgy találta, jut mindenre elég idő. (Mert annak Idején, mikor hónapokkal ezelőtt elutazott innen, kissé könnyelműen hagyta maga mögött a várost, el sem búcsúzott tőle.) Ezért elhatározta, hogy ezt a három hetet most gondos és rendszeres búcsúzásra fogja felhasználni, mert tudta, mire újabb szabadságra érkezik, nem találja meg többé azt, amit itt hagyott. Mert hogy visszatér, sőt a háború végén is visszatér, afelől sohasem kételkedett. De közben városokra és falvakra gondolt, amelyeket az elmúlt hónapok során látott, szétlőtt, lebombázott, romba dőlt városokra, feldúlt falvaikra, ahová egyszer majd szintén visszatérnek azok, akik hónapokkal és évekkel azelőtt távoztak, mikor a hadszínterek még diadalmas, hétmérföldes léptekkel vágtattak az ismeretlen, messzi tájak felé. De a hadszínterek most hétmérföldes léptekkel, megtépázva, rémülten száguldottak visszafelé, s Tivadar ezért akart most alapos búcsút venni mindattól, ami hozzátartozott a városhoz és idő előtt elszállt ifjúsága emlékekbe tűnő éveihez. A város külső határaitól kezdi majd el, mert ezek jobban megőrizték a békét és az emlékeket. A Lajos-forrástól, ahol büdösvíz és Hernád-illat szálldos a korhadt deszkapalánkon át, amelynek tövében először simogatta -meg lázas kamaszfejét egy asszony aranyfényű keze, miközben hátuk mögött dübörögve vágtatott át a pozsonyi gyors. A bolgárok nagy, négyszögletes telkeitől, ahol mindig friss föktszaggal játszik a szél, az Akasztó-hegytől, ahol egykor varjakkal társalgott régi történetekről (holdfény mellett és nagy titokban), a gyakorlótér ezer gödrétől, amelyek mélyén felváltva volt hol Rózsa Sándor, hol a kilenc pandúr nyalka hadnagya, a temető és a irégi kőbánya árkaitól, ahol cserzett arcú prérijárókkal és nesztelen léptű rézbőrűekkel kutatott sejtelmes nyomok után, a téglagyár árnyas, barna tavától, a Bankó gyantaszagú sétányaitól, a Bárányka és a Papírmalom cigánymuzsikás kerthelyiségeitől, ahova érettségi után sörözni járt. Megtorpant. Már ismerős utcákon járt, de a régi, szürkefalú házak tövében vadonatúj, alacsony, durva téglafalak 149