Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

tanácstalanul topogtam a szobájában. Most is élénken előttem áll a kép: az olcsó, mintás kartonnal elfüggönyözött széles könyvespolc, a Van Gogh reprodukciók rejtelmes, úszó bárkái a csontszínű falon és a naptár a nyitott ablakban. Egészen közönséges asztali naptár volt, céltalanul és oda nem illően állt az ablakban. Ügy látszott, mintha Tivadar a külvilág számára hagyott volna rajta valami üzenetet, de ha valaki közelebb lépett, láthatta, hogy csak az aznapi, piros betűs dátumot keretezte be vastagon, fekete ceruzával. így kezdődött, és ez volt az utolsó ősz {Tivadar szerint). Hernádi Tivadar előredűlt. Érdeklődéssel nézte a naptárt, aztán, m in, t akit sürgős dolga szólít, felállt. Már sejtette, hogy hiába vár: valahol hiba csúszott a számításba, a dolgok elindultak a maguk csökönyös, kiszámíthatatlan útján, nem törődtek azzal, hogy valaki más sorsot és más bonyodalmakat szánt nekik, talán nem is akarták, hogy bárki is beleszóljon a terveikbe, talán unták az álmokat és délibábokat, talán unták őt is, s talán nem is neki szóltak a lány szavai, miközben a többiektől búcsúzkodott ott a kapuban. „Holnap öt órakor nem lehet. Holnap öt órakor a nagymamához megyek" mondta az egyik Icáinak, Évának vagy Bözsinek búcsúzkodás közben, de a szeme Tivadar felé villant, és a hangjában mintha titkos üzenet lett volna. De az is lehet, hogy nem. Talán nem is tudja, hogy ő is ebben az utcában lakik, szemben a kilátásba helyezett nagymama házával. Honnan is tudná? Hiszen mindössze kétszer, nem, háromszor sikerült táncolnia vele, .akkor is alig néhány szót szóltak egymáshoz, biztosan már a nevére sem emlékszik. Kár ... Még egy utolsó pillantást vetett a szemközti házsor felé, aztán .mintegy beletörődve a ímegvál'toztathatatlanba, hátralépett. A Levegő aprókat rezdült az ablakon át beözönlő mézszínű napfényben, mintegy ihalk melódiáit rezegte régi történéseknek és elmúlt dolgoknak, amelyeik visszatérőben már sohasem lesznek, s amelyeknek itt felejtett, langyos illatát nem Ismeri többé más, csak ő: Hernádi Tivadar. 14