Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

Karórájára pillantott és bólintott. Mindegy, mondta aztán hangosan és nagyon határozottan, mindegy. Lesz más vasárnap, hogyne, lesz — talán. De az már nem ez lesz. Tehát gyerünk: szemügyre veszem a várost. A kapu előtt megállt egy percre. Csöndesen szemlélte a kihalt kis külvárosi utcát, megfontoltan várt, hallgatózott. Talán egy pillanatra várt, amely éppen indulóban volt feléje, talán az utca csöndjét figyelte, amely együgyű volt, de szeretett volna titkolózónak látszani. Tivadar meg tudta fejteni az érkező pillanatok üzeneteit, és tudott olvasni a külvárosi utcák hallgatásából, homályos neszeiből. Ismerte a macskakövek életét, valamint értette az emberek lépteit is. Szép gyűjteménye volt léptekből, amelyek emlékét gondosain megőrizte lassan távolodó gyermekkorából, mikor még órákat itöltött a Benedek utcai almazöld, kétszárnyas tölgyfa kapu mögött, s a kapu hasadéka alól leskelődött a léptek irányába, hason fekve a hideg kövön. (Egy alkalommal tüdőgyulladást szerzett ilyenformán.) Az almazöld kaput azóta kicserélték, sötétzöld, egyszárnyas ajtó került a helyébe, amely alatt nem volt rés, és így nem lehetett alatta kilesni. Ezt csak évek múltán tudta meg, mikor már régen nem lakott a Benedek utcában, de a dolog így is erősen gondolkodóba ejtette. Később megtudta, hogy az új lakóknak nincs gyerekük, s így megnyugodott. Az emlékek azonban abból az időből származtak, mikor a rés még teljes hosszúságában rendelkezésére állt kerekre meresztett, fekete szemének, amelyet cipők és bokák szemléletére buzdított a kiszámíthatatlan tudásvágy. Hernádi Tivadar (a gyermek Hernádi Tivadar) hosszú percekig hasalt a ikapu alatt a hideg kövön, és figyelt. Látott itt fekete fűzős cipőket, amelyeknek vékony talpuk és gumisarkuk volt; ilyenkor tágas irodákra gondolt, ahol könyökvédős urak hajolnak nagy könyvek fölé, s az ablakok közt salyempapíriba burkolt zsíros kenyér lapul; látott ugyancsak fekete, erős női cipőket, amelyek pamutharisnyás lábakat rejtettek, ilyenkor nagyot lélegzett, mert a cipők talpára lucskos fűrészpor tapadt, és a léptek nyomán émelyítő állatvér- és mészárszékszag terjengett, amelytől nyelnie 15