Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

csillogó poharak és a sarokban kacér, csillogó p'ianínó várta őket. Tivadar, akiben a közvetlen közelből szemlélt meztelen hátak és telt vonalú karok enyhe mélabút ébresztettek, úgy gondolta, hogy az éjszaka hátralevő részét a csendes bánatnak fogja szentelni, s ez okból oldalazó hadmozdulatokat végzett, de a főhadnagy beléje csimpaszkodott. — Barátom! Tánc is lesz! — dadogta a küszöbön, mikor .megpillantotta a sarokban álló pianínót, és még erősebben karolt Tivadarba. — Mit gondolsz, fogok tudni táncolni a sebesült vállammal? — Egészen biztos, hogy fogsz tudni — nyugtatta meg —, csa

(k szorítsd jól magadhoz a nőt az ép karoddal. A főhadnagy erre a gondolatra elsápadt a gyönyörtől, és szinte elkeseredett vágyakozással lihegte: — Barátom, egyhavi zsoldomat adnám érte! Tudta, hogy a jobb oldali táncosnőre gondol, és váratlanul őszintén megsajnálta a sebesült vállával, a monoklijával és a lihegő vágyakozásával egyetemben. Annál is inkább, mert bő tapasztalatai voltak az effajta lángolások terén: tizenkét éves korában maga is halálosan szerelmes volt egy cirkuszi táncosnőbe, akinek a fényképét összes akkori tőkéje befektetésével meg is vásárolta, s a fénykép hátlapjára zöld tintával ráírta: „Örökre a Tiéd! T." (Tizenhárom éves korában hűtlen lett a táncosnőhöz, de hű maradt a cirkuszhoz: egy műlovarnőbe lett szerelmes, de ennek a fényképére már nem írt semmit sem, ellenben erős eküvel megfogadta, hogy ha valaha megnősül, csakis cirkuszi művésznőt vesz feleségül.) Tapasztalatai tehát tökéletesen elegendőek voltak ahhoz, hogy méltányolni tudja a főhadnagy sóvárgó epekedését, hozzászámítva azt is, hogy a kis táncosnő igazán nagyon csinos volt, kecses mozgású, nyúlánk, mégis telt idomú, szép szemű, nevetős szájú. Igazán méltányos lenne, hogy ez a monoklis csábhuszár a közelébe férkőzhessen, gondolta, és figyelő álláspontra helyezkedett. A vacsora pompás volt: előétel és kétféle bor, asszonykacagással, valamint fedetlen nyakak és keblek illatával fűszerezve, de az esélyek nagyon is csekélyek: a társulatban a 141