Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Első rész
és a kedélyek ettől ismét lecsillapodtak, illetve még izgatottabbak lettek. Az előadás pazar volt. Tivadar a sebesült vállú huszár főhadnaggyal az első sor szélén kapott helyet, közvetlenül a törzstisztek mellett, s így egészen közelről meggyőződhettek róla, hogy a primadonna valóban mesebelien karcsú, a szubrett igazán ennivalóan bájos, és a ikét balett-táncosnőn olyan apró selyemnadrág és olyan leheletnyi kis melltartó van, hogy arról már beszélni sem érdemes. Mikor kilibbentek a színpadra, kecsesen kihívó mozdulatokkal, (fejük fölé emelt meztelen karral, a színpadi fényszóró tejszínű foltja végigsiklott a jobb oldali táncosnő sejtelmesen sima hónalján, a főhadnagynak elakadt a lélegzete, 'és felsóhajtott: — Barátom! ... De szeretnék a borbélya lenni! Tivadar méltányolta a főhadnagy sóháját, és önfeledten a vállak és csípők szemléletébe merült. iMikor azonban a primadonna áriája alatt megérkeztek a tábori fényképészek, olyan hevesen elfordította az arcát, hogy a főhadnagy meglepetten rezzent össze. — Mi bajod van? — Nem óhajtok az otthoni lapok színes mellékletein szerepelni. „Sebesült hőseink a front mögött!" Nem szeretem a háború bordélyprospektusait. — Én semmi rosszat nem látok benne — vélte a főhadnagy, és elegánsan a szemébe illesztette a monokliját. — Én sem látnék benne semmit, ha a rivalda elé kiraknák az összes amputált karokat, lábakat, az összes átlőtt hasakat, szétroncsolt ülepeket, heréket, arcokat, kifolyt szemeket, mindezt a szétszaggatott belek és a gennytől átitatott kötések harmonikus körítésével díszítve. Akkor én is szívesen odaállnék a képre, a kezemben csalogató táblával: „Parancsoljon! Látogasson el iközénk: az esélyek egy a húszhoz!" — magyarázta csendesen, és a főhadnagy kiejtette a monoklit a szeméből. Az előadás után a nővérek és az egészségügyiek a szobájukba tolták a súlyosabb sebesülteket, a tisztek pedig rendfokozat és fegyvernem sorrendjében bevonultak a káprázatosan feldíszített étterembe, ahol ezúttal hófehér abroszok, 140