Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

'mal, jaj, Tivadar, szerelmem, fáj leírnom, áldozatul esett első találkozásunk kedves tanúja, néhai Bauernebl Szilárd úr egykori istállómestere, a kedves, kedves pocakos bácsi is. Sőt nem „is", mert ő volt azon az éjszakán az egyetlen áldozat, s én most oly szomorú vagyok, Tivadar, szerelmem: soha, soha többé nem fogok tudni fájdalom nélkül gondolni arra a mi első, bolondosán szép délutánunkra .. . Valahol messze bömbölve szólalt meg egy fáradt gépágyús üteg, valahol a közelben sivítva, zakatolva robogott egy vonat, a lágy, nyári szellő időnként menetelő bakák nótázásának foszlányait sodorta a tó vize fölé, és az ég alján ezüstösen csillogott egy megfigyelő léggömb. És Tivadar ott ült a nefelejccsel borított domboldalon, beszívta mélyen a nádas fanyar leheletét, miiközben lelkében, mint hajdani békés kiskocsmák bágyadt üzenete, visszhangzott az istállómester úr szavainak halk melódiája: „Hajdanában, amikor még tizenkét pár ló és ugyanannyi 'kocsis, lovászgyerek, iinas..." Felállt. Hajnal leveléből vigyázva letépte az istállómester úrról szóló oldalt, apró papírcsónakot készített belőle, aztán lassú, ünnepélyes léptekkel lelépkedett a tópartra, vízre bocsátotta a 'kis icsónakot, majd hosszan tisztelgett a csónaknak, tónak, nádasnak és a nefelejcses domboknak, mert tudta, hogy ide többé nem tér vissza soha. A kórházban lázas készülődés és kapkodó izgalom fogadta. A mosdók zsúfolásig voltak, a folyosók és szobák csípős karbolszagába kölniillat vegyült, a járni tudó sebesültek egymás kezéből kapkodták a bakancskeféiket, a tisztek pomádéval kenték a hajukat, a nővérek és a szanitécek karosszékekkel és tolókocsikkal szaladgáltak. Megtudta, hogy a kórházba frontszínház érkezett, egy mesebelien karcsú primadonnával, egy ennivalóan bájos kis szubrettel és két valódi balett-táncosnővel. A balett-táncosnők egyelőre láthatatlanok voltak, amit a tisztek egyhangúlag a 'kórházparancsnokság piszkos önzésének és aljas manipulációinak minősítettek, de aztán ígéretet kaptak, hogy előadás után a társulat részt vesz a tisztek által rendezendő díszvacsorán, 139